Két dolog van itt a stúdiók világában is egyre népszerûbb színmûvész, Jack Black viccelõdõ ószövetségi turnéja kapcsán, ami feljegyzendõ - egymásból következnek. Most nem kiálthatunk együtt a nevezett rabszolgával, így megmarad továbbra is kedvencünknek.
A Year One hülyéskedésben utazó komédiák azon csoportozatába tartozik, amelyek a mennyiségi mutatókban látják a siker - egyetlen - zálogát. Ha harminc másodperc elteltével nem mond valamelyik szereplõ valami marhaságot, vagy nem zuhan altestére, leáll a forgatás, s a résztvevõk befizetnek egy szerényebb összeget a büntetési kasszába. Tehát mint ilyen, leginkább a különbözõ Asterix-mutációk folytatása. Csak hát a mennyiséggel az a fõ baj, hogy csak egyféle módon képezhetõ, úgy, hogy nem dobunk ki semmit sem. Vagyis hiába tisztesek az arányok, mondjuk hét viccbõl jó egy, hétszáz vicc egy filmben akkor is fene fárasztó, ha száz esetleg jó belõle.
Vinnie Jonest azért bírtam benne, ám õt még a reklámmûsorban is bírom.
Forgalmazza a Fórum Home Entertainment
** és fél