Két döntetlent is magáénak tudhat a képregény-feldolgozások újkori reneszánsza; Louis Leterrier Hulkja másképp volt ugyan rossz, mint Ang Lee-é, de mindkét produkció elismerõ fanyalgással zárult: tisztességes munka - nyilatkozták a sportági vezetõk, ami kb. annyit tesz, mint nõben az érdekes arcú. A megtorlóba is immár a második filmes fejsze törik bele vagy a harmadik, ha ellátunk egészen '89-ig, mikor is Dolph Lundgren alakította a családjáért bosszút álló halálfejest. Az azóta többször eltemetett, s még többször öntudatára ébredt képregényszektor 2004-re jutott el ismét Frank Castle figurájáig, de hiába sikerült még Roy Scheidert is megnyerni a régi idõk szikár harcmodorát felidézõ újabb menethez, sem Thomas Jane hasizomból kifejtett játéka, sem Travolta fásult gonoszkodása nem sokat javított a mérlegen. Ám a sorozatnak még mindig akadtak tartalékai, mostanra például sikerült megtalálni azt a két utolsó bemeneti helyet, ahol még szöget lehetett verni e koporsóba. Ezúttal a mûvelt közönség szemében is komoly respekttel bíró sorozatarcok, Ray Winstone (Róma) és Dominic West (Drót) feszülnek egymásnak, de annyi esélyük sincs, mint Seagalnak egy szavalóversenyen. Az az olasz-amerikai akcentus például, ami már az elején a maffiózók szájára jön, az elõrehaladott elalpacínósodás biztos jele, ami tán még kínosabb is, mint a film vizuális poénjának szánt széttrancsírozott nyugdíjas fej. A kettõ közül azonban csak az utóbbit szánták viccnek az elõzõ részek hibáinak kijavításán fáradozó filmkészítõk.
Forgalmazza a Fórum Home Entertainment
**
