lemez - Miles From India

Első ránézésre még mindig riadt távolságtartással kezeli az ember az ilyen, egymástól távoli forrásokból összefolyatott, keresztezett zenéket, pedig ezt csinálta maga Miles Davis is. Fuzionáltatta a dzsesszt a rock'n'rollal, a soullal, a funkkal, és zseniális dolgok jöttek ki a kísérletből, mondjuk az 1970-es dupla Bitches Brew albumtól kezdve folyamatosan, egészen az utolsó koncertfellépésekig, amikor a közönségnek hátat fordító Davis már éppen csak belereccsentett egyet-egyet a hangszerébe, az viszont nagyon hátborzongató tudott lenni. Ez a lemez meg magát a Miles Davis-életművet ereszti rá indiai zenei alapokra, amelyek aztán beleszervesülnek az alapanyagba, átformálják, és új életre keltik.

Elsõ ránézésre még mindig riadt távolságtartással kezeli az ember az ilyen, egymástól távoli forrásokból összefolyatott, keresztezett zenéket, pedig ezt csinálta maga Miles Davis is. Fuzionáltatta a dzsesszt a rock'n'rollal, a soullal, a funkkal, és zseniális dolgok jöttek ki a kísérletbõl, mondjuk az 1970-es dupla Bitches Brew albumtól kezdve folyamatosan, egészen az utolsó koncertfellépésekig, amikor a közönségnek hátat fordító Davis már éppen csak belereccsentett egyet-egyet a hangszerébe, az viszont nagyon hátborzongató tudott lenni.

Ez a lemez meg magát a Miles Davis-életmûvet ereszti rá indiai zenei alapokra, amelyek aztán beleszervesülnek az alapanyagba, átformálják, és új életre keltik. A két és fél tucatnyi zenész között ott vannak a régi útitársak Ron Cartertól John McLaughlinon át mit mondjak, Chick Coreáig, aztán a következõ nemzedékbõl például a gitáros Pete Cosey, a tébolyig széttorzított akkordjaival, trombitán pedig Wallace Roney hozza mérhetetlen viszszafogottsággal és lágyabban, hogy az utánzás vádja véletlenül se érhesse, a mester sajátos futamait. Közben meg egyre csak jönnek az indiaiak: Louiz Banks zongorán alapoz, különleges húros és ütõhangszerek bukkannak elõ (a hegedûs Kala Ramnath zseniális), aztán énekhangok is beleszövõdnek a klasszikus darabok szerkezetébe a So Whattól az It's About That Time-on át az Iféig. Nagyszerû élmény, amely remélhetõleg visszaköszön majd a Sziget nulladik napján, amikor a Világzenei Nagyszínpadon élõben hallgathatjuk a lemez anyagát.

Times Square Records, 2008

*****