Ez a lemez meg magát a Miles Davis-életmûvet ereszti rá indiai zenei alapokra, amelyek aztán beleszervesülnek az alapanyagba, átformálják, és új életre keltik. A két és fél tucatnyi zenész között ott vannak a régi útitársak Ron Cartertól John McLaughlinon át mit mondjak, Chick Coreáig, aztán a következõ nemzedékbõl például a gitáros Pete Cosey, a tébolyig széttorzított akkordjaival, trombitán pedig Wallace Roney hozza mérhetetlen viszszafogottsággal és lágyabban, hogy az utánzás vádja véletlenül se érhesse, a mester sajátos futamait. Közben meg egyre csak jönnek az indiaiak: Louiz Banks zongorán alapoz, különleges húros és ütõhangszerek bukkannak elõ (a hegedûs Kala Ramnath zseniális), aztán énekhangok is beleszövõdnek a klasszikus darabok szerkezetébe a So Whattól az It's About That Time-on át az Iféig. Nagyszerû élmény, amely remélhetõleg visszaköszön majd a Sziget nulladik napján, amikor a Világzenei Nagyszínpadon élõben hallgathatjuk a lemez anyagát.
Times Square Records, 2008
*****
