Az ördög tudja, hogy mennyire vagy semennyire nagy baj, de kétségkívül ahhoz vagyunk szokva a moziban, hogy a rosszarcú haverok várnak egy hatalmas, ám koszos és ósdi járgánnyal a térnek is beillő széles utca túlsó oldalán. Aztán irány új köztörvényes kalandok után... Valamivel jobb, bár ritkább esetben egy hidrogénszőke, festett arcú szerencsétlen vár, panofixbundában.
Lehet persze mindezt máshogyan is, Déry Tibor Szerelem című rövid novellája épp egy ilyen (másmilyen) utat ír le, a börtöntől hazáig - de, hogy haza-e még a haza, azt őszintén szólva senki sem tudja előre. "- Hova távozik? - Nem tudom - mondta B." Milyen lenne e csupán pár lapnyi szöveg filmen? Elbírna az is egy "egész estés nagyjátékfilmet", szavamra.
Makk Károly (Bacsó Péter forgatókönyv-írói közreműködésével készült) 1971-es Szerelem című filmje azonban nem (csak) ennek az elbeszélésnek az adaptációja. A Szerelem az asszonyok filmje, az otthon maradók filmje, akik akkor intézik az élet dolgait, míg a férfiak oda vannak, börtönben, háborúban, meccsen. Ezért aztán előbb megnézzük a másik - ugyancsak zseniális - Déry-novella, a Két asszony adaptációját, Törőcsik Mari és Darvas Lili filmjét. Aztán hazajön a végén Darvas Iván... És akkor már egy évtizeddel később vagyunk a történelemben, de semmi nem változott, B. az 53-as oldódás idején hagyja el - a maga számára is váratlanul - a börtönt, Luca (anyósával, az "öregasszonnyal") pedig 56-os elítélt férjét várja haza. Az öregasszony kilencvenéves, beteg, fel sem tud kelni az ágyból. Talán csak az élteti, hogy egyszer még viszontláthatja Amerikában filmező fiát. Luca némi külső segédlettel fáradságos küzdelmet folytat e kegyes látszat fenntartásáért, alkalmasint az öregasszony életéért és Jánosért. Erőfeszítéseit tovább növeli, hogy a Mama egy teljesen másik világban él, azt sem látja, mekkorát fordult körülötte a világ, a legvadabb meséket is le lehet nyomni a torkán. Aztán szinte észrevétlenül feszültséggel telik meg a levegő, bizonytalanná válik, hogy a szelektív hallású, ám olykori váratlan kérdéseivel nagyon is épeszűnek tűnő öregasszony nem lát-e át a szitán. Sőt, azáltal, hogy belemegy a színjátékba, nem ő-e az, aki tartja a másikban a lelket? Két csodálatos színésznő, a fénykorát (ami tart azóta is) élő Törőcsik és az emigrációból hazatérvén konokul mellőzött Darvas Lili valami egészen különleges teljesítményt nyújt Tóth János kamerája előtt. Olyan különlegeset, hogy 1971-ben Cannes-ban különdíjat talált ki nekik - miként a filmnek is - a magasságos, mondjuk úgy: az Arany Vállveregetést. Ám visszatérve "Tóth János kamerájára" érdemes azt is vizsgálni, hogy vajon két zseniális irodalmi mű ügyes összegyúrása és a vitathatatlanul elbűvölő színészi játék elégséges-e egy mozgóképes remekmű létrehozásához. Már a csillagok szerencsés együttállásán túl. A Szerelem minden kétséget kizáróan örök érvényű filmes teljesítmény, lírai és mégis valóságos képei olyan kettős, külső és belső tartalmakat hoznak felszínre, hovatovább közölnek egyértelműen, amelyre a leghívebb elbeszélés sem képes; látni és megérteni olyan lehetőség az ön- és környezetismeretre, amilyet alapjáraton csak évek szívós munkájával (szenvedésével) szed fel az ember.
Ma már a filmkészítésnek nincsenek efféle ambíciói, amit ugyancsak nem kell sajnálnunk, de annál is nagyobb öröm, ha kijön valami elérhető hordozón egy ilyen darab. Persze a Szerelem tipikusan nem az a DVD, amit szombat estére kikölcsönöz a pizza mellé az ember. Inkább megveszi, és bízik benne, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor ez kell.
*
A forgalmazó Makk Károly kései művével, az Egy hét Pesten és Budán című búcsúszimfóniával, a halálra készülődés némileg szerencsétlenre és keresettre sikeredett üzenetével együtt adta ki a Szerelmet, tán mert az úgymond a "folytatása" neki. Hát, valóban játszik benne Törőcsik Mari és Darvas Iván, s őket mindig jó nézi.
Forgalmazza a Best Hollywood
