A két mûvész három közös zeneakadémiai hangversenyét tartalmazó kiadvány a 2008-as Perényi-esztendõ méltó betetõzésének tekinthetõ. A világraszóló, immár 61 éves csellista elõtt tavaly születésnapi koncerttel, portréfilmmel, rádiófelvételeinek revelatív erejû újrasugárzásával hódolt a magyar zenei élet, s ebbõl a tisztelgéssorozatból emelkedett ki az a három koncert, mellyel maga a régi barátjával összeszövetkezõ ünnepelt ajándékozta meg a közönséget. Négy és egynegyed csillagórányi kamaramuzsikát kínál a két lemez: a cselló és a zongora összepárosításának legszebb darabjait a zeneirodalom két évszázadából, Johann Sebastian Bach szonátáitól Bartók Béla I. rapszódiájáig. Ne kerteljünk, két szorgos zseni ügyködik egykori alma materének pódiumán, s össze-öszszesomolygó zenei kommunikációjuk, derûsen meghitt kollegialitásuk látványa vizuális élményként is értékessé teszi a felvételt. A Perényi Miklós vonója alól táncosan elõperdülõ dallamok és Schiff András megvesztegetõen könnyed, játékos futamai, ha a kotta úgy rendeli, egy csapásra a szentegyházi istenszolgálat áhítatára hangolódnak, ámde az áldozári komolykodás ilyenkor is idegen marad a két mûvész lényétõl és produkciójától. S furcsa módon éppenséggel ez a póztalan teremtõ munka igazolja a gusztusos kísérõfüzetben felidézett 1997-es Kroó György-kritika lelkesült, patetikus elragadtatását: Perényi Miklós mûvészetében "a zenei megszólalásnak az az eszménye született újjá, amelyet a platóni ideák honából Pablo Casals hozott emberlakta földünkre... Ez a hang a semmibõl érkezik, és ahogy kiteljesedik, az egész világegyetemet átfogja."
Warner Music, 2 DVD, 2008
*****
