A Baden-badeni Opera elõadásában, a jelentékeny kaliber Christian Thielemann vezényletével az eufónia maradéktalanul mûködik. Renée Fleming bájos egyéniségének és szuperspirituális vokalitásának teljes birtokában levõ tábornagyné; választékos eleganciával, szája körül kesernyés mosollyal szerencsésen kerüli a szenvelgést és az önsajnálatot. Sophie Koch groteszk mimikájú, esetlen kamasz Octavian, nem tesz túl sokat azért, hogy fiús legyen, s épp ezáltal, önmagában hiteles. Diana Damrau begyes, önérzetes, kényes helyzetét - a levetett szeretõt - fejlett realitásérzékkel elfogadó Sophie. Egyedül a régi szerepébõl fokozatosan kikopó Franz Hawlata Ochs bárója kerül lassanként vonal alá: már nemcsak a mély regiszterben tûrhetetlenül fakó, a magasságokban is bizonytalan.
Miatta nem lehet maximálisan értékelni az egyébként jól sikerült produkciót, mely Herbert Wernicke egykor Salzburgban archivált rendezésének felújításaként került színre. Finoman sikló, tükörszerû falak jelzik a tünékenységet. Az ezüstrózsa nevezetes átadása szinte az ûrben lebeg, a végén viszont vörös rózsa kerül a helyére: az affektációt szerves élet váltja föl.
Decca/Universal, 2009; 2 DVD
**** és fél