dvd - RICHARD STRAUSS A RÓZSALOVAG

  • - káté -
  • 2010. február 11.

Zene

című operája a frivolitás és a melankólia különleges elegye. És még sok minden más: búcsú a múlttól, stílusjáték és hommage a Mozart.
címû operája a frivolitás és a melankólia különleges elegye. És még sok minden más: búcsú a múlttól, stílusjáték és hommage a Mozart. A tábornagyné, megérezve a múló idõ fájdalmát, átengedi tinédzser szeretõjét, Octaviant a bájos ifjú Sophie-nak, akit ezáltal megszabadít a parlagi Ochs báróval kötendõ - az újgazdag szülõk által szorgalmazott - házasságtól. A melodráma és a komédia magas fokon egyesül Hofmannsthal minõségi librettójában és Strauss pompás zenéjében. A szoprán (esetleg mezzo) hangokra írt vezetõi trió - Octaviané nadrágszerep - szólamai (neg)édes harmóniákban olvadnak össze.

A Baden-badeni Opera elõadásában, a jelentékeny kaliber Christian Thielemann vezényletével az eufónia maradéktalanul mûködik. Renée Fleming bájos egyéniségének és szuperspirituális vokalitásának teljes birtokában levõ tábornagyné; választékos eleganciával, szája körül kesernyés mosollyal szerencsésen kerüli a szenvelgést és az önsajnálatot. Sophie Koch groteszk mimikájú, esetlen kamasz Octavian, nem tesz túl sokat azért, hogy fiús legyen, s épp ezáltal, önmagában hiteles. Diana Damrau begyes, önérzetes, kényes helyzetét - a levetett szeretõt - fejlett realitásérzékkel elfogadó Sophie. Egyedül a régi szerepébõl fokozatosan kikopó Franz Hawlata Ochs bárója kerül lassanként vonal alá: már nemcsak a mély regiszterben tûrhetetlenül fakó, a magasságokban is bizonytalan.

Miatta nem lehet maximálisan értékelni az egyébként jól sikerült produkciót, mely Herbert Wernicke egykor Salzburgban archivált rendezésének felújításaként került színre. Finoman sikló, tükörszerû falak jelzik a tünékenységet. Az ezüstrózsa nevezetes átadása szinte az ûrben lebeg, a végén viszont vörös rózsa kerül a helyére: az affektációt szerves élet váltja föl.

Decca/Universal, 2009; 2 DVD

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.