DVD - Utána jó lesz - Pascal Laugier: Mártírok

  • - ts -
  • 2010. október 7.

Zene

A bizalmatlanság egykorú alighanem az emberiséggel, de a pornóval és a horrorral egészen biztosan - hogy a 20. század végén felcseperedett kistestvérükről, a televíziós főzőcskeműsorokról már ne is beszéljünk. A művész pedig azért művész, hogy kételkedjen mindenben, kiváltképp az ember létalapjaiban, miszerint az ölelésben, ölésben és töltekezésben.

A bizalmatlanság egykorú alighanem az emberiséggel, de a pornóval és a horrorral egészen biztosan - hogy a 20. század végén felcseperedett kistestvérükről, a televíziós főzőcskeműsorokról már ne is beszéljünk. A művész pedig azért művész, hogy kételkedjen mindenben, kiváltképp az ember létalapjaiban, miszerint az ölelésben, ölésben és töltekezésben. Nyilván a hatékonyabb ingerelés érdekében ilyenformán végtelen terep nyílt a sztoris szexfilmeknek és a mögöttes tartalommal megáldott horroroknak. Kit érdekel, ha bejön a csávó meg a csaj, aztán, ha eljön az ideje, elmennek? A horrornál a kollektív kultúremlékezet mégis - és hál' istennek - legjobbára azon műveket tartja nagy becsben, amelyekben az a felállás, hogy valahol a sötétben ott kuksol a láncfűrészes földönkívüli, a hősök meg keresik zseblámpával, aztán a koma előugrik, kizsigerel egyet, megeszi és visszabújik valahová, s így megy, míg az utolsó csávó vagy kicsinálja, vagy nem (utóbbi esetben az alkotók folytatásra készülnek).

Legőszintébb sajnálatunkra a több szempontból ígéretes Mártírok abba a csoportba tartozik, ahol az öldöklés egy későbbi nagy tuti megfejtés érdekében történik. Én nem tudom, hogy mennyire spoileres az, hogy a halál után nagy - de nem egész tisztán látható, alig is hallható - frankóságok várnak az emberiségre; feltehetően nem vetítenek például francia horrorfilmeket. E stíl ugyanis maga a teljes képtelenség: sokan próbálkoztak már vele a valóságban is, de ott sem sikerült, a moziban pedig egyenesen kizárt, hogy az öldöklést meg lehetne magyarázni, mint ahogy egy tökéletes pásztoróra mögé sem feltétlenül kívánkozik eszmei mondanivaló.

Hisz a tömeggyilkosságokat nyilván csak az elmebajjal lehet magyarázni, az meg egy idő után kicsit unalmas. S akkor hiába a két fiatal színésznő elementáris játéka, hiába a jól koreografált lőorgia, hiába a hatásos tortúra - a magyarázatnak szánt hülyeség a végén úgyis nevetségessé tesz mindent. Ráadásul e film szerkezete pont olyan, mint az Alkonyattól pirkadatigé, tehát a mű felétől arra megy ki csupán a játék, hogy mit eszeltek ki a művészek másfél órás vérfürdőjük igazolására.

Forgalmazza a Gamma Home Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.