DVD, videó: A legjobb melanzs a fűszeresnél (David Lynch: Dűne)

  • - sisso -
  • 2002. január 10.

Zene

Avideo- és DVD-kiadói kurázsinak két jó húzása volt az év végére: az egyik, hogy nem adott ki egyetemes érvényű, télapós akciófilmet, a másik, hogy rehabilitálta David Lynchet mint sci-fi-rendezőt. Az 1983-ban -Frank Herbert azonos című regénye alapján - készült sci-fi saga ugyanis egyedül a Galaktika fanklub szívügye volt nálunk annak idején.
Avideo- és DVD-kiadói kurázsinak két jó húzása volt az év végére: az egyik, hogy nem adott ki egyetemes érvényű, télapós akciófilmet, a másik, hogy rehabilitálta David Lynchet mint sci-fi-rendezőt. Az 1983-ban -Frank Herbert azonos című regénye alapján - készült sci-fi saga ugyanis egyedül a Galaktika fanklub szívügye volt nálunk annak idején.

A történet tízezer év múlva játszódik, amikor az emberiség már meghódította a galaxist. Az univerzum ura IV. Shaddam császár, a világegyetem legértékesebb anyaga pedig a Fűszer, amit a sivatagos Arrakis bolygón, a buckalakók által benépesített Dűnén gigászi homokférgek termelnek - anyagcsere által. A hipertechnika mellett középkori feudális rendszer uralkodik: az egyes bolygókat uraló dinasztiák a császár hűbéresei, de ő maga a misztikus Liga és a Navigátorok eszköze. Írd és mondd, rengeteg politikai aktualitása van az utópiának.

A Dűne feletti ellenőrzést és a melanzsbányászatot átvevő Atreides családot megtámadja az abszolút ellenség, a Harkonnen-dinasztia, ami megint egy aljas politikai húzás, háttérben a császárral, aki így akar megszabadulni politikai ellenfelétől, Leto hercegtől. A támadás elől Paul, az ifjú herceg és anyja, Jessica úrnő a sivatagba menekül, ahol a fiú, a tulajdonképpeni messiás az őslakos "fremenek" támogatásával, azok harci technikáinak fejlesztésével fűszerembargós ellenforradalmat indít, és felszabadítja a bolygót.

Egyezzünk meg abban: elég nagy vakmerőség volt Lynchtől, hogy lemondva a Jedy visszatér rendezői babérjairól, a Csillagok háborúja és az E. T.-őrület korában nekifogott egy olyan filmnek, amit az előtte szóba jött rendezők, díszlettervezők (köztük Salvador Dalí) a "nyersanyag" bonyolultságára hivatkozva rendre visszamondtak. E "nyersanyag" egyaránt merített az akkor még kevésbé divatos iszlám, valamint az örökzöld keresztény mitológiából. Átváltozások, újjászületések, víziók, természetfeletti képességekkel rendelkező messiás, megannyi Lynch által megoldásra váró probléma.

Nem kell csodálkozni rajta, hogy keményen kritizálták, amikor a könnyebben értelmezhető, inkább a szívre, mint az észre hajtó filmek idejét éltük. Lynch jóstehetségét és társadalmi gondolkodását, szürreális, sőt abban az időben avantgárd-nak nevezett látásmódját a jelen közönségének kell újraértékelnie. A fő bűne természetesen az volt, hogy nem követi hűen a könyvet, ami azért baromság, mert szolgai könyvadaptációból még nem készült jó film. (Lásd a Dűne tavaly videón kijött kétrészes, kosztümös, amerikai meseverzióját és a közvetlenül Lynch után megcsinált tévésorozat-változatot, ami inkább idióta farsangi menetre, mint filmre emlékeztet.)

Nem vitathatjuk el Lynchtől, a lázálomgyárostól, hogy önállóan is élő alkotást sikerült csinálnia a könyvből, máig az egyik legeredetibb sci-fit, és korántsem véletlen, hogy maga a könyv írója és a filmben szereplő színészek is rajongtak a filmért.

Nemcsak a rendező, hanem a stáb is rengeteg energiát fektetett abba, hogy az alkotás különbözzön minden addigi fantasztikus filmtől. A producer a megalomániájáról híres Dino De Laurentis volt, Terry Masters és Bob Ringwood pszeudo-történelmi díszletei hibátlanok, a zeneszerzők - a Toto zenekar, amely az akkor még alig létező ambient hangzással rukkolt elő, és Brian Eno a maga new age témáival - nagyon is eltértek a konvencióktól.

A szereposztás sem mindennapi: a Vladimir Harkonnen bárót alakító veterán Kenneth MacMillan perverz brutalitása megelőzi korát, a Paul Atreides herceget játszó Kyle MacLachlan (később Cooper ügynök) egész színészi felnőtté válását ennek a filmnek köszönheti. Francesca Annis Paul anyja szerepében egészen új utat nyit a női filmszínjátszásban a maga anyai szexualitást és dominanciát egyaránt képviselő játékával. A felsoroltak talán el is nyomták a többiek (köztük Max Von Sydow, Sting) tündöklését.

A filmben szereplő lényeket, köztük az óriási homokférgeket az E. T. szülőatyja, az Oscar-díjas Carlo Rambladi készítette. A mexikói Churubuscu-stúdiókban, illetve a sivatagban hétszáz filmgyári munkás, ötven színész és húszezer statiszta részvételével zajlott a forgatás.

A Dűne a maga módján persze kultfilmmé vált, hiszen a zenéje óriási sikereket aratott, a filmhez kapcsolódó neveken sorra alakultak a rövid életű "filmközeli zenekarok", a filmbeli karakterek alapján számítógépes játékot fejlesztettek ki. Még a Mátrix rendezői is merítettek innen anyagot, bár ők szívesebben elhallgatnák.

A Dűne számos kompromisszumot kötött ugyan, de a legjobb melanzs a fűszeresnél.

- sisso -

Forgalmazza az Ariel International

Figyelmébe ajánljuk