Könyv, kiállítás: Kolbász-tárgyban fregoli (Bruno Bourel/Parti Nagy Lajos: Fényrajzok)

  • Kovácsy Tibor
  • 2002. január 10.

Zene

Aki a lap megjelenésének napján hanyatt-homlok a Francia Intézetbe rohan, még elcsípheti a kiállítást, aki nem, annak valamelyik komolyabb könyvesboltba kell majd elzarándokolnia. De majdnem mindegy is: ha innen nézzük, a kiállítást fűzték könyvvé, ha onnan, a könyvet szedték szét kiállítássá.
Aki a lap megjelenésének napján hanyatt-homlok a Francia Intézetbe rohan, még elcsípheti a kiállítást, aki nem, annak valamelyik komolyabb könyvesboltba kell majd elzarándokolnia. De majdnem mindegy is: ha innen nézzük, a kiállítást fűzték könyvvé, ha onnan, a könyvet szedték szét kiállítássá.

Az utóbbi inkább szerénynek volt mondható: képek sora egy kanyargós, spanyolfalszerű rácsozaton, megszakítva egy-egy szellős szövegoldallal - a bejárat felől nézve szinte csak könnyed térelem a több emelet magas hallban, felkúszva a második szintre is. A könyv viszont, minthogy ritka szép, valósággal rázáródik az olvasóra, magába fogja, körülveszi. Nem lehet kilépni belőle csak úgy, ahogy a kiállításról, a képek közül kisétálhatunk - hogy aztán balra, a Duna felé fordulva, egyetlen panorámává álljon össze a valóságban is a tárgyuk: Budapest.

Bruno Bourel képei ugyanis alapvetően Budapestről szólnak, a rendszerváltó évek Budapestjéről. A város hangulatairól, amelyekre még rátelepszik a közelmúlt békés tompasága, de ott motoszkál bennük az éppen születő jövő is, a nyitottság, a formátlanság izgalmasságával.

Másfelől ott van a képek hangulatában, romantikusan édes-bús, nosztalgikus esetlegességében a teljes huszadik század párizsi fotográfiája is, Cartier-Bressontól, Brassaitól kezdve Doisneau-n át akár Lucien Hervé fény-árnyék-kíváncsiskodásáig.

A kötődés tehát kettős - hogy aztán a franciáknak miről szólnak a képek, ezt döntsék el ők maguk.

Nekem először is arról, hogy ez a pár évvel ezelőtti átmeneti állapot már maga is múlt. Az a bizonyos születendő jövő viszont világra sem jött, mert ami van, az evvel a világgal, a csendjével, puha derűjével biztosan nem rokon. Hacsak a nyomorultság, az elesettség mozzanataiban nem, amelyek szintén ott vannak egyik-másik felvételen.

Hogyan kell egy képeskönyvet elmesélni? Mondjak listát? Család, aluljáróba le, tiszteletre méltó hajómodell az apa kezében. Elsiető fiú nagyfül-álarcban gyorséttermi zacskót lóbál. Kerékpáron ülő idősödő férfi maga elé meredve hullámbádog büfé ablakához támaszkodik. Lány, behunyt szemmel, villamoson. Piac, fagylaltot nyaló hátikosaras parasztasszonnyal, térdharisnyás vásárlóval. Meztelen kirakati próbababák előterében gyanakvó tekintetű férfi halad el. Hegesztőpisztoly lángjánál szalonnát sütő, usankás villanyszerelők.

Meg ilyenek.

Kicsit extrém, ugyanennyire prózai, de mindenképpen esetleges helyzetek. Ahogy az élet végtelen számú szituációs kombinációjából egy-egy véletlenszerűen létrejön. És ez a véges számú egy-egy teremti meg együttesen az összes többi, le nem fényképezett helyzet elgondolhatóságának a lehetőségét, az érzést, hogy itt valami teljesség állt elő. A szépség maga.

Mármost ehhez illeszkednek Parti Nagy szövegei, a képek - nem az összes - képzettársításos illusztrációi. Képet illusztrálni szöveggel: nem éppen szokásos vállalkozás. Jó a szerkesztésben, hogy hol egymást követi több kép-szöveg oldalpár, hol meg csak képek következnek egymás után, nincs arányosítás, a fotók sorrendje dönt, a szöveg kiszolgál, alázatos eleganciával a háttérben marad. Mintha olykor-olykor az író azt éreztetné: ez a kép annyira jó, mit is mondhatna, ami nem rontaná, nem szűkítené vagy rombolná le a hangulatát. A háttérbe húzódás a kiállításon volt tökéletesebb, ahol a szem olvasás közben is elkalandozhatott egy-egy pillanatra, míg a könyvben mégiscsak rögzített az oldalak rendje.

A kötet kétnyelvű - ha valami, hát ez országimázs, csak éppen francia pénzből -, és a szövegek néha elmagyaráznak ezt-azt (egy-két szóban persze) a francia olvasónak, a fordító pedig sikeresen viaskodik az olyan szavakkal, mint "dédmamakötény", "kolbász-tárgyban" vagy "fregoli".

Kovácsy Tibor

Bruno Bourel/Parti Nagy Lajos: Fényrajzok; Budapest, Magvető, 2001, 125 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”