Lemez: Jobbra a nap (Orientation - New Asian And Oriental Sounds)

  • Minek
  • 2002. január 10.

Zene

Kis, meglehetősen ismeretlen, ráadásul német (már megint a friccek) kiadó (nevezett Poets Club kiadó) vállalkozását kell méltatnunk: a fiúk összegyűjtötték és egy lemezen (CD-n és dupla bakeliten) publikálták az utóbbi évek tán legkedvesebb kelet-nyugati hibrid (nagyjából) elektronikus szórakoztató zenéit - a füstös otthon hallgatósaktól a tombolós bulizenékig. A koncepció meglepően egyszerű: legyen benne valami kis orientális jegy: arab-török motívum, szitáron játszott dallam, keleti ütősök, egzotikus vokál, hagyma, csípős öntet - mehet bele minden. A másik oldalon meg ott a jóféle nyugati (többnyire értsd: japán) technika, a sok drót, asztalnyi kütyük, melyeken átfut a hang, s a végén kijön valami egészen más, ami puha, nyugtat, altat, befed - s ha éppen pörget, akkor is békésen, nehogy megint fejjel a mélynyomóban végezze az ember. Az előadókat sem árt méltatnunk - hiszen köztük meglelhetjük a kortárs tánczene szórakoztatóbb, eklektikusabb és a szó klaszszikus értelmében zeneszerűbb ágának derék mestereit (az ő műveiket szokták nu jazz címszóval illetni, mert nevet kell adni a gyereknek, nem is szólva a kutyáról - ő például Buksi, s akkor még örülhet). Nagy örömünkre két számmal is szerepel a korábban már méltatott Dzihan&Kamien duó - elsőre Nitin Sawhney klasszikus
Kis, meglehetősen ismeretlen, ráadásul német (már megint a friccek) kiadó (nevezett Poets Club kiadó) vállalkozását kell méltatnunk: a fiúk összegyűjtötték és egy lemezen (CD-n és dupla bakeliten) publikálták az utóbbi évek tán legkedvesebb kelet-nyugati hibrid (nagyjából) elektronikus szórakoztató zenéit - a füstös otthon hallgatósaktól a tombolós bulizenékig. A koncepció meglepően egyszerű: legyen benne valami kis orientális jegy: arab-török motívum, szitáron játszott dallam, keleti ütősök, egzotikus vokál, hagyma, csípős öntet - mehet bele minden. A másik oldalon meg ott a jóféle nyugati (többnyire értsd: japán) technika, a sok drót, asztalnyi kütyük, melyeken átfut a hang, s a végén kijön valami egészen más, ami puha, nyugtat, altat, befed - s ha éppen pörget, akkor is békésen, nehogy megint fejjel a mélynyomóban végezze az ember. Az előadókat sem árt méltatnunk - hiszen köztük meglelhetjük a kortárs tánczene szórakoztatóbb, eklektikusabb és a szó klaszszikus értelmében zeneszerűbb ágának derék mestereit (az ő műveiket szokták nu jazz címszóval illetni, mert nevet kell adni a gyereknek, nem is szólva a kutyáról - ő például Buksi, s akkor még örülhet). Nagy örömünkre két számmal is szerepel a korábban már méltatott Dzihan&Kamien duó - elsőre Nitin Sawhney klasszikus

Homelandsét alakítják át valami eredendően bécsi downtempó löketté, ahol egymásba fonódik a mintázott indiai vokál és a brazil női énekhang, míg a Dabudei című saját művük ritka energikus, erősen perkusszív műdarab - direkt kezdő hastáncosoknak ajánlva. Még ezt is veri a Digital Jockey Journey nevezetű darabja (ezt a zseniális Pottheadz kiadótól kölcsönözték) - a szikár elektronikus alapot lassan áttörik a meleg hangminták, majd belép a szitár és egyszer csak a szív meg-, az arc pediglen leszakad. A kompilátor DJ Eastenders (feltehetőleg ő a rezidens elem a Poets Clubnál) a maga részéről elegánsan visszafogott: mindössze egyetlen számmal nevezett a legjobb tizenegybe - igaz, az viszont meglepően dinamikus, pörgős-dobolós item, amelynek hallatán (egy eddig kellőképpen fel nem tárt hatásmechanizmus mentén) lassan megmozdul az addig magunk alá gyűrt, megmacskásodott láb is. Azért kompilátorunk annyit már megismert a szakmából, hogy tudja: néha nem árt tutira menni - nem véletlenül került ide a szitárfunk-klasszikus Mathar (hogy áldott legyen Volker Kriegel ´68-as kezenyoma) Ballistic Brothers-féle himnikus remixe meg a hírhedetten idióta, ám módfelett szórakoztató Mint Royale-duó From Rusholme With Love című tombolós partiszáma, amelyben sánta ska ritmuson úszik a békés szitárfunk téma (a darab ismerős lehet azoknak is, akik hallották már DJ Palotai CD-n megjelent mixét). Végezetül találunk itten, mintegy kötelező jelleggel, egy darab darenbéz számot, amely tipikusan úgy szól, mint egy régi Badmarsh&Shri valamelyik Outcaste-válogatásról, pedig német csinálta (ráadásul - bármibe lefogadjuk - az istenadta még csak nem is keletnémet).

A kortárs elektronikus tánczene és a keleti motívumok házasítása persze semmiképpen sem nevezhető forradalmi tettnek, de ha otthon ülünk és hallgatjuk e számokat, akkor már csak az eredmény a fontos: az pedig kellemes, szórakoztató és alkalmanként jól táncolható. A többire meg idővel - a körülmények ismeretében részben érthetően - úgysem emlékszik már senki.

Minek

(Poets Club Records/Deep Music Depo, 2001)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.