Kis, meglehetősen ismeretlen, ráadásul német (már megint a friccek) kiadó (nevezett Poets Club kiadó) vállalkozását kell méltatnunk: a fiúk összegyűjtötték és egy lemezen (CD-n és dupla bakeliten) publikálták az utóbbi évek tán legkedvesebb kelet-nyugati hibrid (nagyjából) elektronikus szórakoztató zenéit - a füstös otthon hallgatósaktól a tombolós bulizenékig. A koncepció meglepően egyszerű: legyen benne valami kis orientális jegy: arab-török motívum, szitáron játszott dallam, keleti ütősök, egzotikus vokál, hagyma, csípős öntet - mehet bele minden. A másik oldalon meg ott a jóféle nyugati (többnyire értsd: japán) technika, a sok drót, asztalnyi kütyük, melyeken átfut a hang, s a végén kijön valami egészen más, ami puha, nyugtat, altat, befed - s ha éppen pörget, akkor is békésen, nehogy megint fejjel a mélynyomóban végezze az ember. Az előadókat sem árt méltatnunk - hiszen köztük meglelhetjük a kortárs tánczene szórakoztatóbb, eklektikusabb és a szó klaszszikus értelmében zeneszerűbb ágának derék mestereit (az ő műveiket szokták nu jazz címszóval illetni, mert nevet kell adni a gyereknek, nem is szólva a kutyáról - ő például Buksi, s akkor még örülhet). Nagy örömünkre két számmal is szerepel a korábban már méltatott Dzihan&Kamien duó - elsőre Nitin Sawhney klasszikus

Kis, meglehetősen ismeretlen, ráadásul német (már megint a friccek) kiadó (nevezett Poets Club kiadó) vállalkozását kell méltatnunk: a fiúk összegyűjtötték és egy lemezen (CD-n és dupla bakeliten) publikálták az utóbbi évek tán legkedvesebb kelet-nyugati hibrid (nagyjából) elektronikus szórakoztató zenéit - a füstös otthon hallgatósaktól a tombolós bulizenékig. A koncepció meglepően egyszerű: legyen benne valami kis orientális jegy: arab-török motívum, szitáron játszott dallam, keleti ütősök, egzotikus vokál, hagyma, csípős öntet - mehet bele minden. A másik oldalon meg ott a jóféle nyugati (többnyire értsd: japán) technika, a sok drót, asztalnyi kütyük, melyeken átfut a hang, s a végén kijön valami egészen más, ami puha, nyugtat, altat, befed - s ha éppen pörget, akkor is békésen, nehogy megint fejjel a mélynyomóban végezze az ember. Az előadókat sem árt méltatnunk - hiszen köztük meglelhetjük a kortárs tánczene szórakoztatóbb, eklektikusabb és a szó klaszszikus értelmében zeneszerűbb ágának derék mestereit (az ő műveiket szokták nu jazz címszóval illetni, mert nevet kell adni a gyereknek, nem is szólva a kutyáról - ő például Buksi, s akkor még örülhet). Nagy örömünkre két számmal is szerepel a korábban már méltatott Dzihan&Kamien duó - elsőre Nitin Sawhney klasszikus

Homelandsét alakítják át valami eredendően bécsi downtempó löketté, ahol egymásba fonódik a mintázott indiai vokál és a brazil női énekhang, míg a Dabudei című saját művük ritka energikus, erősen perkusszív műdarab - direkt kezdő hastáncosoknak ajánlva. Még ezt is veri a Digital Jockey Journey nevezetű darabja (ezt a zseniális Pottheadz kiadótól kölcsönözték) - a szikár elektronikus alapot lassan áttörik a meleg hangminták, majd belép a szitár és egyszer csak a szív meg-, az arc pediglen leszakad. A kompilátor DJ Eastenders (feltehetőleg ő a rezidens elem a Poets Clubnál) a maga részéről elegánsan visszafogott: mindössze egyetlen számmal nevezett a legjobb tizenegybe - igaz, az viszont meglepően dinamikus, pörgős-dobolós item, amelynek hallatán (egy eddig kellőképpen fel nem tárt hatásmechanizmus mentén) lassan megmozdul az addig magunk alá gyűrt, megmacskásodott láb is. Azért kompilátorunk annyit már megismert a szakmából, hogy tudja: néha nem árt tutira menni - nem véletlenül került ide a szitárfunk-klasszikus Mathar (hogy áldott legyen Volker Kriegel ´68-as kezenyoma) Ballistic Brothers-féle himnikus remixe meg a hírhedetten idióta, ám módfelett szórakoztató Mint Royale-duó From Rusholme With Love című tombolós partiszáma, amelyben sánta ska ritmuson úszik a békés szitárfunk téma (a darab ismerős lehet azoknak is, akik hallották már DJ Palotai CD-n megjelent mixét). Végezetül találunk itten, mintegy kötelező jelleggel, egy darab darenbéz számot, amely tipikusan úgy szól, mint egy régi Badmarsh&Shri valamelyik Outcaste-válogatásról, pedig német csinálta (ráadásul - bármibe lefogadjuk - az istenadta még csak nem is keletnémet).

A kortárs elektronikus tánczene és a keleti motívumok házasítása persze semmiképpen sem nevezhető forradalmi tettnek, de ha otthon ülünk és hallgatjuk e számokat, akkor már csak az eredmény a fontos: az pedig kellemes, szórakoztató és alkalmanként jól táncolható. A többire meg idővel - a körülmények ismeretében részben érthetően - úgysem emlékszik már senki.

Minek

(Poets Club Records/Deep Music Depo, 2001)