mi a kotta?

E. M.

  • mi a kotta
  • 2016. július 9.

Zene

„Az a vén hóbortos hamarosan az újságok helyi híreit fogja megzenésíteni!” A múlt század húszas éveinek közepén ezekkel a szavakkal kommentálta Karel Čapek a hetven táján járó Leoš Janáček szilárd elhatározását, miszerint operát készül komponálni A Makropulosz-ügy című Čapek-drámából. A robot szó atyja nem is nagyon túlzott, hiszen a zeneszerző előző operája, A ravasz rókácska valóban egy brnói napilap tárcasorozata nyomán született meg. És formálisan abban is igaza volt a saját drámáját értelemszerűen igen jól ismerő Čapeknak, hogy meglepő választásnak ítélte A Makropulosz-ügyet, melynek középpontjában egy bonyolult és hosszan húzódó peres eljárás állt. Ráadásul a per, a színmű és az opera névadója-címszereplője egy 340 esztendős hölgy, aki életelixír révén fenntartott örök ifjúsága napjait és évszázadait váltott nevek alatt morzsolgatja, s csupán monogramja változatlanságát őrzi meg állhatatosan. A műfajidegennek tetsző témából mindazonáltal mégis valóságos operai remekmű született, amely vasárnap este az idei Bartók Plusz Operafesztivál tán legizgalmasabbnak ígérkező produkciójában jut majd a magyar közönség elé (Miskolci Nemzeti Színház, június 12., hét óra). Ezzel a különös, s nálunk szinte ismeretlen klasszikussal tér vissza ugyanis a miskolci fesztiválra a moszkvai Helikon Opera és annak nagy tehetségű spiritus rectora, a rendező Dmitrij Bertman.

Hasonlóan nagy és újdonságot jelző vállalkozás lesz a fesztivál másik fontos külhoni produkciója, merthogy a Bukaresti Nemzeti Opera vendégjátéka George Enescu egyetlen operáját hozza el Borsodba (Miskolci Nemzeti Színház, június 14., hét óra). A román zeneszerzés büszkesége két évtizeden át dolgozott francia nyelvű és görög mitológiai témájú operáján, a nyolcvan éve ősbemutatott Oidipuszon, amely nagyralátó módon a kusza családi életű thébai uralkodó egész történetét belesűrítette négy felvonásba, a Dagadtlábú születésétől a haláláig.

Időközben persze Budapesten is megkezdődnek mindenféle fesztiválok, így akár helyben is maradhatunk. A Margitszigeten például péntek este megnyílik a Budapesti Nyári Fesztivál, méghozzá Kocsis Zoltánnal és Nemzeti Filharmonikusaival, valamint a csodás zongoristanővel, Yuja Wanggal (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, június 10., nyolc óra). A kínai virtuóz (képünkön) Ravel G-dúr zongoraversenyét és Gershwin Rhapsody in Blue-ját játssza majd, Kocsisék pedig a koncert második felében a cseh zene Janáčeknél, úgy lehet, örökre népszerűbb mesterétől, Dvořáktól szólaltatják meg az életmű legnagyobb slágerét, az Újvilág szimfóniát.

S végül, de éppen nem utolsósorban: csütörtökön, A Rajna kincsével elérkeznek az idei Budapesti Wagner-napok (Nemzeti Hangversenyterem, június 16., hat óra). Fischer Ádám vezényel most is, Wotanként a dán bariton, Johan Reuter, míg Loge ravasz kisisteni szerepében ezúttal is a nagyszerű Christian Franz fog a pódiumra lépni Hartmut Schörghofer jól sikerült rendezésében. A Rajna kincse nyomában azután persze szép rendben elősorjázik a tetralógia többi darabja is, de erről többet majd a következő ajánlóban mondhatunk.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.