mi a kotta?

E. M.

  • mi a kotta
  • 2016. július 9.

Zene

„Az a vén hóbortos hamarosan az újságok helyi híreit fogja megzenésíteni!” A múlt század húszas éveinek közepén ezekkel a szavakkal kommentálta Karel Čapek a hetven táján járó Leoš Janáček szilárd elhatározását, miszerint operát készül komponálni A Makropulosz-ügy című Čapek-drámából. A robot szó atyja nem is nagyon túlzott, hiszen a zeneszerző előző operája, A ravasz rókácska valóban egy brnói napilap tárcasorozata nyomán született meg. És formálisan abban is igaza volt a saját drámáját értelemszerűen igen jól ismerő Čapeknak, hogy meglepő választásnak ítélte A Makropulosz-ügyet, melynek középpontjában egy bonyolult és hosszan húzódó peres eljárás állt. Ráadásul a per, a színmű és az opera névadója-címszereplője egy 340 esztendős hölgy, aki életelixír révén fenntartott örök ifjúsága napjait és évszázadait váltott nevek alatt morzsolgatja, s csupán monogramja változatlanságát őrzi meg állhatatosan. A műfajidegennek tetsző témából mindazonáltal mégis valóságos operai remekmű született, amely vasárnap este az idei Bartók Plusz Operafesztivál tán legizgalmasabbnak ígérkező produkciójában jut majd a magyar közönség elé (Miskolci Nemzeti Színház, június 12., hét óra). Ezzel a különös, s nálunk szinte ismeretlen klasszikussal tér vissza ugyanis a miskolci fesztiválra a moszkvai Helikon Opera és annak nagy tehetségű spiritus rectora, a rendező Dmitrij Bertman.

Hasonlóan nagy és újdonságot jelző vállalkozás lesz a fesztivál másik fontos külhoni produkciója, merthogy a Bukaresti Nemzeti Opera vendégjátéka George Enescu egyetlen operáját hozza el Borsodba (Miskolci Nemzeti Színház, június 14., hét óra). A román zeneszerzés büszkesége két évtizeden át dolgozott francia nyelvű és görög mitológiai témájú operáján, a nyolcvan éve ősbemutatott Oidipuszon, amely nagyralátó módon a kusza családi életű thébai uralkodó egész történetét belesűrítette négy felvonásba, a Dagadtlábú születésétől a haláláig.

Időközben persze Budapesten is megkezdődnek mindenféle fesztiválok, így akár helyben is maradhatunk. A Margitszigeten például péntek este megnyílik a Budapesti Nyári Fesztivál, méghozzá Kocsis Zoltánnal és Nemzeti Filharmonikusaival, valamint a csodás zongoristanővel, Yuja Wanggal (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, június 10., nyolc óra). A kínai virtuóz (képünkön) Ravel G-dúr zongoraversenyét és Gershwin Rhapsody in Blue-ját játssza majd, Kocsisék pedig a koncert második felében a cseh zene Janáčeknél, úgy lehet, örökre népszerűbb mesterétől, Dvořáktól szólaltatják meg az életmű legnagyobb slágerét, az Újvilág szimfóniát.

S végül, de éppen nem utolsósorban: csütörtökön, A Rajna kincsével elérkeznek az idei Budapesti Wagner-napok (Nemzeti Hangversenyterem, június 16., hat óra). Fischer Ádám vezényel most is, Wotanként a dán bariton, Johan Reuter, míg Loge ravasz kisisteni szerepében ezúttal is a nagyszerű Christian Franz fog a pódiumra lépni Hartmut Schörghofer jól sikerült rendezésében. A Rajna kincse nyomában azután persze szép rendben elősorjázik a tetralógia többi darabja is, de erről többet majd a következő ajánlóban mondhatunk.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.