Lemez

Pozvakowski: Iterum

  • V. Á.
  • 2016. július 9.

Zene

Talán már mindenki megjegyezte mostanra, hogy a Győrből Budapestre került Pozvakowski az a zenekar, ahol a három hangszeres zenészt egy teljes értékű negyedik tagként tisztelt vizuális művész, Szeredi Csaba egészíti ki, aki, noha csak a koncerteken van szerepe, régi szalagos filmvetítőivel, helyben készített montázsaival mégis meghatározza a zenekar imázsát. Amúgy instrumentális, zajos zenét játszanak, amit nem illik posztrocknak nevezni – nem is csak azért, mert a zenészek sikítva tiltakoznak ellene, hanem mert a zene is sokkal kísérletezőbb és zajosabb annál, hogy be lehessen illeszteni a poszt­rockkánonba.

Az instrumentális kíméletlenség az Iterumon is ugyanúgy megmaradt védjegynek, mint Szeredi vetítései a koncerteken, mégsem tekinthető a négy évvel ezelőtti Sevenpeopleleft második részének.
A mind a borítón, mind a dalcímekben a kerékpársporthoz köthető, nagyjából félórás konceptlemez négy száma ugyanis kevésbé barátságtalan, mint az elődjéé: kevesebb a matekozós darabolás, és több az ambientes utaztatás rajta. Valahogy úgy nőttek fel a Pozwakovski zenészei is, ahogy a Neurosis fogta vissza magát a The Sun That Never Sets idejében, de a végeredmény most is hibátlan: túl a huszadik hallgatáson is nehéz eldönteni, hogy a lemez végére helyezett Eddy repülése-e az Iterum csúcspontja, esetleg a lassan induló, majd gitárzajjal darabokra szaggatott Contra, vagy netán a nyitó, monotonul gördülő Peloton, amelyben ráadásul némi jelzésértékű ének is hallható.

Szerzői, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.