Lemez

Pozvakowski: Iterum

  • V. Á.
  • 2016. július 9.

Zene

Talán már mindenki megjegyezte mostanra, hogy a Győrből Budapestre került Pozvakowski az a zenekar, ahol a három hangszeres zenészt egy teljes értékű negyedik tagként tisztelt vizuális művész, Szeredi Csaba egészíti ki, aki, noha csak a koncerteken van szerepe, régi szalagos filmvetítőivel, helyben készített montázsaival mégis meghatározza a zenekar imázsát. Amúgy instrumentális, zajos zenét játszanak, amit nem illik posztrocknak nevezni – nem is csak azért, mert a zenészek sikítva tiltakoznak ellene, hanem mert a zene is sokkal kísérletezőbb és zajosabb annál, hogy be lehessen illeszteni a poszt­rockkánonba.

Az instrumentális kíméletlenség az Iterumon is ugyanúgy megmaradt védjegynek, mint Szeredi vetítései a koncerteken, mégsem tekinthető a négy évvel ezelőtti Sevenpeopleleft második részének.
A mind a borítón, mind a dalcímekben a kerékpársporthoz köthető, nagyjából félórás konceptlemez négy száma ugyanis kevésbé barátságtalan, mint az elődjéé: kevesebb a matekozós darabolás, és több az ambientes utaztatás rajta. Valahogy úgy nőttek fel a Pozwakovski zenészei is, ahogy a Neurosis fogta vissza magát a The Sun That Never Sets idejében, de a végeredmény most is hibátlan: túl a huszadik hallgatáson is nehéz eldönteni, hogy a lemez végére helyezett Eddy repülése-e az Iterum csúcspontja, esetleg a lassan induló, majd gitárzajjal darabokra szaggatott Contra, vagy netán a nyitó, monotonul gördülő Peloton, amelyben ráadásul némi jelzésértékű ének is hallható.

Szerzői, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.