mi a kotta?

Édes Szerelmem

  • mi a kotta
  • 2019. március 28.

Zene

„Kedvesem, nem tudom lehunyni a szemem, amíg ezerszer köszönetet nem mondtam Önnek a kimondhatatlan élvezetért, amit az Ön mindig varázslatos művei és azok hasonlíthatatlanul elbűvölő előadása okoztak. Higgye el, drága Haydnom, hogy számos csodálója között egy sem akad, aki oly elmélyült figyelemmel hallgatta volna, s aki az Ön legragyogóbb tehetsége iránt oly mélységes hódolattal viseltetne, mint én. Valóban, Édes Szerelmem, nincs nyelv, mely kifejezhetné hálámat az Ön zenéjéből fakadó végtelen örömért; fogadja mindezért ismételt köszönetemet. És engedje meg még, hogy szívem minden meleg szeretetével biztosítsam: az Ön ismeretsége által jelentett boldogságot mindig életem egyik legnagyobb adományának tekintem, s szívem őszinte vágya azt megtartani, elmélyíteni és mind jobban és jobban kiérdemelni. Remélem, tökéletesen jól érzi magát. Szívesen látom ebédre, s kivált örülnék, ha három órakor már itt volna; különös boldogság számomra, ha Önt többi barátunk érkezte előtt láthatom.”

1792. június 6-án, szerdán éjjel ezt a rajongásig szerelmes levelet küldte a hatvanesztendős Haydnnak egy bizonyos Rebecca Schroeter nevű londoni özvegyasszony, akivel a mester első angliai útján olyannyira összemelegedett, hogy utóbb, élete vége felé így hivatkozott a hölgyre: „szép és szeretetre méltó asszony, akit – ha nőtlen vagyok – szívesen feleségül vettem volna”. Igaz, a kapcsolat nem is tarthatott sokáig, de azért Haydn 1795-ben, második szigetországi útja idején azért ajánlott három zongoratriót a szép Rebeccának. Ezek egyikével, a D-dúr hangnemű darabbal zárul majd Frankl Péter, Perényi Miklós és Ittzés Gergely kamaraestje, melynek programján még egy Haydn-trió, valamint Brahms első cselló-zongora szonátája is ott szerepel (Zeneakadémia, március 6., fél nyolc). Természetesen nem ez lesz az egyetlen olyan koncert az elkövetkező napokban, amelyen a szerelmetes Haydnnak főszerep jut majd, hiszen mindjárt Perényiék nyomában a Takács-Nagy Gábor vezénylete alatt hangászó Budapesti Fesztiválzenekar is vele, pontosabban az ő 80. szimfóniájával készül a húrok közé csapni (Zeneakadémia, március 7. és 8., háromnegyed nyolc). Valamint jövő péntek este Kelemen Barnabás és barátai is neki fognak dűlni többek közt egy Haydn-darab, a hegedűre és csembalóra komponált F-dúr versenymű előadásának (Fesztivál Színház, március 8., fél nyolc).

Az emlegetett péntek este elsősorban mégis Eötvös Péter ünnepléséé lesz a Müpában, mert bár a 75. születésnap már januárban megvolt, a Pannon Filharmonikusok ekkor köszönti majd nagyszerű kortársunkat (Nemzeti Hangversenyterem, március 8., fél nyolc), aki ünnepelt létére maga készül ajándékozni, hiszen a hangverseny karmestere ő lesz, három szerzeményét is elénk igazítva.

Lesz aztán még két, Pestre szívesen visszajáró sztárzongoristánk is a következő ajánlónk beálltáig. Vagyis a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vasárnapi koncertjén Gyenyisz Macujev fogja elővezetni Prokofjev 2. (g-moll) zongoraversenyét (Nemzeti Hangversenyterem, március 3., fél nyolc), David Fray (képünkön) pedig szólóestre érkezik körünkbe, méghozzá – potomság! – a Goldberg-variációk előadójaként (Zeneakadémia, március 4., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.