„Kedvesem, nem tudom lehunyni a szemem, amíg ezerszer köszönetet nem mondtam Önnek a kimondhatatlan élvezetért, amit az Ön mindig varázslatos művei és azok hasonlíthatatlanul elbűvölő előadása okoztak. Higgye el, drága Haydnom, hogy számos csodálója között egy sem akad, aki oly elmélyült figyelemmel hallgatta volna, s aki az Ön legragyogóbb tehetsége iránt oly mélységes hódolattal viseltetne, mint én. Valóban, Édes Szerelmem, nincs nyelv, mely kifejezhetné hálámat az Ön zenéjéből fakadó végtelen örömért; fogadja mindezért ismételt köszönetemet. És engedje meg még, hogy szívem minden meleg szeretetével biztosítsam: az Ön ismeretsége által jelentett boldogságot mindig életem egyik legnagyobb adományának tekintem, s szívem őszinte vágya azt megtartani, elmélyíteni és mind jobban és jobban kiérdemelni. Remélem, tökéletesen jól érzi magát. Szívesen látom ebédre, s kivált örülnék, ha három órakor már itt volna; különös boldogság számomra, ha Önt többi barátunk érkezte előtt láthatom.”
1792. június 6-án, szerdán éjjel ezt a rajongásig szerelmes levelet küldte a hatvanesztendős Haydnnak egy bizonyos Rebecca Schroeter nevű londoni özvegyasszony, akivel a mester első angliai útján olyannyira összemelegedett, hogy utóbb, élete vége felé így hivatkozott a hölgyre: „szép és szeretetre méltó asszony, akit – ha nőtlen vagyok – szívesen feleségül vettem volna”. Igaz, a kapcsolat nem is tarthatott sokáig, de azért Haydn 1795-ben, második szigetországi útja idején azért ajánlott három zongoratriót a szép Rebeccának. Ezek egyikével, a D-dúr hangnemű darabbal zárul majd Frankl Péter, Perényi Miklós és Ittzés Gergely kamaraestje, melynek programján még egy Haydn-trió, valamint Brahms első cselló-zongora szonátája is ott szerepel (Zeneakadémia, március 6., fél nyolc). Természetesen nem ez lesz az egyetlen olyan koncert az elkövetkező napokban, amelyen a szerelmetes Haydnnak főszerep jut majd, hiszen mindjárt Perényiék nyomában a Takács-Nagy Gábor vezénylete alatt hangászó Budapesti Fesztiválzenekar is vele, pontosabban az ő 80. szimfóniájával készül a húrok közé csapni (Zeneakadémia, március 7. és 8., háromnegyed nyolc). Valamint jövő péntek este Kelemen Barnabás és barátai is neki fognak dűlni többek közt egy Haydn-darab, a hegedűre és csembalóra komponált F-dúr versenymű előadásának (Fesztivál Színház, március 8., fél nyolc).
Az emlegetett péntek este elsősorban mégis Eötvös Péter ünnepléséé lesz a Müpában, mert bár a 75. születésnap már januárban megvolt, a Pannon Filharmonikusok ekkor köszönti majd nagyszerű kortársunkat (Nemzeti Hangversenyterem, március 8., fél nyolc), aki ünnepelt létére maga készül ajándékozni, hiszen a hangverseny karmestere ő lesz, három szerzeményét is elénk igazítva.
Lesz aztán még két, Pestre szívesen visszajáró sztárzongoristánk is a következő ajánlónk beálltáig. Vagyis a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vasárnapi koncertjén Gyenyisz Macujev fogja elővezetni Prokofjev 2. (g-moll) zongoraversenyét (Nemzeti Hangversenyterem, március 3., fél nyolc), David Fray (képünkön) pedig szólóestre érkezik körünkbe, méghozzá – potomság! – a Goldberg-variációk előadójaként (Zeneakadémia, március 4., fél nyolc).
