mi a kotta?

Édes Szerelmem

  • mi a kotta
  • 2019. március 28.

Zene

„Kedvesem, nem tudom lehunyni a szemem, amíg ezerszer köszönetet nem mondtam Önnek a kimondhatatlan élvezetért, amit az Ön mindig varázslatos művei és azok hasonlíthatatlanul elbűvölő előadása okoztak. Higgye el, drága Haydnom, hogy számos csodálója között egy sem akad, aki oly elmélyült figyelemmel hallgatta volna, s aki az Ön legragyogóbb tehetsége iránt oly mélységes hódolattal viseltetne, mint én. Valóban, Édes Szerelmem, nincs nyelv, mely kifejezhetné hálámat az Ön zenéjéből fakadó végtelen örömért; fogadja mindezért ismételt köszönetemet. És engedje meg még, hogy szívem minden meleg szeretetével biztosítsam: az Ön ismeretsége által jelentett boldogságot mindig életem egyik legnagyobb adományának tekintem, s szívem őszinte vágya azt megtartani, elmélyíteni és mind jobban és jobban kiérdemelni. Remélem, tökéletesen jól érzi magát. Szívesen látom ebédre, s kivált örülnék, ha három órakor már itt volna; különös boldogság számomra, ha Önt többi barátunk érkezte előtt láthatom.”

1792. június 6-án, szerdán éjjel ezt a rajongásig szerelmes levelet küldte a hatvanesztendős Haydnnak egy bizonyos Rebecca Schroeter nevű londoni özvegyasszony, akivel a mester első angliai útján olyannyira összemelegedett, hogy utóbb, élete vége felé így hivatkozott a hölgyre: „szép és szeretetre méltó asszony, akit – ha nőtlen vagyok – szívesen feleségül vettem volna”. Igaz, a kapcsolat nem is tarthatott sokáig, de azért Haydn 1795-ben, második szigetországi útja idején azért ajánlott három zongoratriót a szép Rebeccának. Ezek egyikével, a D-dúr hangnemű darabbal zárul majd Frankl Péter, Perényi Miklós és Ittzés Gergely kamaraestje, melynek programján még egy Haydn-trió, valamint Brahms első cselló-zongora szonátája is ott szerepel (Zeneakadémia, március 6., fél nyolc). Természetesen nem ez lesz az egyetlen olyan koncert az elkövetkező napokban, amelyen a szerelmetes Haydnnak főszerep jut majd, hiszen mindjárt Perényiék nyomában a Takács-Nagy Gábor vezénylete alatt hangászó Budapesti Fesztiválzenekar is vele, pontosabban az ő 80. szimfóniájával készül a húrok közé csapni (Zeneakadémia, március 7. és 8., háromnegyed nyolc). Valamint jövő péntek este Kelemen Barnabás és barátai is neki fognak dűlni többek közt egy Haydn-darab, a hegedűre és csembalóra komponált F-dúr versenymű előadásának (Fesztivál Színház, március 8., fél nyolc).

Az emlegetett péntek este elsősorban mégis Eötvös Péter ünnepléséé lesz a Müpában, mert bár a 75. születésnap már januárban megvolt, a Pannon Filharmonikusok ekkor köszönti majd nagyszerű kortársunkat (Nemzeti Hangversenyterem, március 8., fél nyolc), aki ünnepelt létére maga készül ajándékozni, hiszen a hangverseny karmestere ő lesz, három szerzeményét is elénk igazítva.

Lesz aztán még két, Pestre szívesen visszajáró sztárzongoristánk is a következő ajánlónk beálltáig. Vagyis a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vasárnapi koncertjén Gyenyisz Macujev fogja elővezetni Prokofjev 2. (g-moll) zongoraversenyét (Nemzeti Hangversenyterem, március 3., fél nyolc), David Fray (képünkön) pedig szólóestre érkezik körünkbe, méghozzá – potomság! – a Goldberg-variációk előadójaként (Zeneakadémia, március 4., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.