rés a présen

Egy koncert is lehet színházi élmény

Darvas Benedek zenész

  • rés a présen
  • 2020. március 20.

Zene

rés a présen: Alapvetően a színházi zenei munkák határozták meg a pályádat. Mi vonzott téged a színházhoz zenészként?

Darvas Benedek: A sokféleség, ami a színházi zenét jellemzi! Hogy különféle stílusok között lehet mozogni, az adott darab tartalmától függően mindig valami más zenei környezetbe lehet kerülni, ezt a környezetet megtalálni, kitalálni, megváltoztatni. Amúgy egy koncert is lehet színházi élmény, minden tőlünk függ, hogy mennyire akarjuk ebbe az irányba vinni. Gondolok itt fényekre, díszletre, ruhákra, mozgásra, a dalok sorrendjének dramaturgiájára.

rap: Milyen színházi előadásoknak vagy mostanában a zenei felelőse?

DB: A Pintér Béla és Társulatával 17 éve játsszuk a Parasztoperát, jelenleg ez az, amelyben élőben is közreműködök csembalón és erdélyi háromhúros brácsán, miközben vezénylem a zenekart. Nagyon sok helyen bemutatták más társulatok is, hamarosan a Szegedi Nemzeti Színházban lesz látható. Szintén többször bemutatott, nagy zenés darab a Vesztegzár a Grand Hotelben, ezt a József Attila Színház tartja műsoron.

rap: Milyen zenekarokban játszottál?

DB: Az elmúlt húsz évben többnek is a tagja voltam. Utoljára az Európa Kiadóban töltöttem el négy évet. Saját együttesem, a Vasárnapi Gyerekek tíz évig működött, most pihen, ez azért van, mert az utóbbi időben közelebb érzem magamhoz a stúdiómunkát, mint az élő fellépéseket. Egy csodálatos projekt volt 2018-ban a Czitrom Ádámmal közösen készített Láttalak, Hallottalak, Elkövetlek című zenei karikatúraalbumunk. De most egy élő zenei produkció azért mégis megtalált: Kamondy Ágival dolgozunk éppen együtt, a Pest fölött az ég című műsorán. Legközelebb április 3-án lépünk fel a Trip hajón. Egyébként Ágival nagyon régről ismerjük egymást, mégis úgy kerültem bele a projektbe, hogy vokalistát keresett, és Ádám Ritát – aki társam és szerzőtársam – mindenképp szerette volna felkérni. Aztán kellett egy zongorista is, és hát ott voltam én… Ági elmondta, hogy rajtunk kívül kik lesznek benne, a lista nagyon vonzó volt számomra. Többen közülük ráadásul régi zenésztársaim: Dudás Zsombor, akivel már vagy húsz éve mindenféle közös projekteket csinálunk, utoljára a Vasárnapi Gyerekeket, aztán ugyanabból a formációból Keszei Krisztián és az EK-ból Gyenge Lajos. Akikkel még nem játszottam korábban, de szintén nagyon jó élmény velük dolgozni: Vajdovich Árpád és Roszik Hella.

rap: Régebben néha zenélt együtt a Darvas család. Vannak-e ilyen irányú tervek? Milyen egyéb munkákra készülsz az idén?

DB: Apámmal, Darvas Ferenccel és öcsémmel, Darvas Kristóffal időről időre megcsináljuk a 3 Darvast, ami inkább kikapcsolódás, és spontán szokott összejönni. Legutóbb a Szombathelyi Mesebolt Bábszínházba írtunk zenét a Szenteczki Zita rendezésében készülő Gyere haza, Mikkamakka! című darabhoz, ennek február 16-án volt a bemutatója.

rap: Milyen produkciót csinálnál, ha szabad kezet kapnál, ha nem számítana a pénz, és az sem, hogy melyik országban dolgozol?

DB: Például egy hollywoodi musical nem lenne rossz. De csak egy. Világsztárokkal, természetesen.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.