mi a kotta?

Egy shropshire-i legény

  • mi a kotta
  • 2020. március 20.

Zene

„Volt nekem egy sötét selyem szalagom, / elveszett a sötét sürüségben. / Volt nekem egy égszín selyem szalagom, / elveszett kék áfonyaerdőben. / Volt nekem egy piros selyem szalagom, / elveszett az epres erdő mélyén. / Volt nekem egy fehér selyem szalagom, / elveszett a zúzos zimankóban. / Volt nekem egy bíbor selyem szalagom, / elveszett a málnás meredélyen. / Volt nekem egy sárga selyem szalagom, / elveszett a tőzeges mocsárban. / Volt nekem egy lila selyem szalagom, / elveszett a szúrós szedres szélén. / Volt nekem egy zöld selyem szalagom, / elveszett a fenyves folyóparton. / Volt nekem egy arany férjem, / elveszett a hadak útján.” Hamarjában úgy rémlik, időtlen idők óta nem idéztünk e rovat hasábjain a zürjén népköltészet kincsestárából, de most ennek is eljött a sora. A fönnállásának 70. évfordulóját ünneplő Honvéd Férfikar koncertjét ugyanis Gyöngyösi Levente Katonasiratója indítja majd, e műben pedig két mordvin katonabúcsúztató mellett a másként komi néven emlegetett távoli nyelvrokonaink idézett népköltése fog szerephez jutni (Nemzeti Hangversenyterem, február 26., fél nyolc).

Egyebekben az elkövetkező napok programját az idén kikerülhetetlen Beethoven meg a többi B betűs komponista uralja majd. Ilyesformán a MÁV Szimfonikus Zenekar szombati koncertjén, ahol Maxim Vengerov nemcsak hegedülni, de vezényelni is készül, homogén Beethoven-műsor ígérkezik: a C-dúr hármasverseny és a VII. szimfónia megszólaltatásával (Nemzeti Hangversenyterem, február 22., fél nyolc). De éppígy Beethoven-mű, méghozzá a Kreutzer-szonáta vonószenekari átirata fogja zárni a Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenyét is, melynek vendégművésze az épp búcsúturnéját teljesítő jeles kürtművész, Eric Terwilliger lesz (Zeneakadémia, február 26., fél nyolc).

Bachot az örömünkre újra Budapestre látogató régizenés csodakompánia, A Felvilágosodás Korának Zenekara játszik majd: versenyműveket, az I. (C-dúr) zenekari szvitet, valamint az egyik kantáta Sinfoniáját (Nemzeti Hangversenyterem, február 28., fél nyolc). Bartók Béla I. és II. rapszódiája pedig a Savaria Szimfonikus Zenekar koncertjén hangzik fel, ám a Madaras Gergely (képünkön) által elvezényelendő programon még egy, bizonnyal jóval kevésbé ismert B betűs szerző művével is találkozhatunk, pontosabban megismerkedhetünk (Nemzeti Hangversenyterem, február 23., fél nyolc). Az első világháborúban, a Somme mellett alig 31 esztendős korában elesett George Butterworth hangulatos zenekari rapszódiája, az Egy shropshire-i legény nyitja majd ugyanis a koncert szünet utáni részét, hogy aztán egy nálánál sokkalta szerencsésebb sorsú brit, a sikereire valósággal ráunó Elgar Csellóversenye zárja a kiadott műsort.

Végül futtában még említsük meg az idei Cziffra Fesztivál vasárnapi gálakoncertjét, ahol is a zongorista Balázs János elmaradhatatlan szereplése mellett ott lelhetjük a dobogón – többek közt Grieget és Ravelt játszva – egyik kedvenc hegedűsünket, Vagyim Repint is (Zeneakadémia, február 23., fél nyolc).

 

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.