„Elvállaltam, hogy két hét alatt megzenésítek egy librettót. Ebből egy hetet adok önnek, hogy elkészítse nekem azt. Majd elválik, hogy melyikünk lesz ügyesebb. De ne feledje, barátom, hogy nekünk mindössze egy német primadonnánk van, hozzá egy dadogós tenorista, egy mekegő buffó meg egy francia basszista, aki nem sokat ér – mégis velük kell dicsőséget szereznünk! Nos, kedves Romani, csak rajta, bátorság!” Az anekdota szerint 1832 tavaszán ekképp sarkallta a kor keresett szövegkönyvíróját, Felice Romanit Gaetano Donizetti (festményünkön), s az előzetesen vajmi kevés sikerrel kecsegtető rohammunka meglepő eredménye végül minden idők egyik legsikeresebb olasz vígoperája, a Szerelmi bájital lett. A mű, amely Wagnert jóval megelőzve idézte az operaszínpadon Izolda legendáját, mostanában több helyen és formában is elénk kerülhet. Pénteken az Uránia Nemzeti Filmszínházban például a New York-i Met korábbi világközvetítését ismétlik e tárgyban: Anna Netrebkóval a női főszerepben, valamint a nálunk Faust-dirigensként megdicsőülő Maurizio Benini vezényletével (július 10., öt óra). A nyaranta immár hagyományosan egy-egy izgalmas operaprodukcióval csábító szentmargitbányai kőfejtőben, kicsivel túl a határon, pedig egészen augusztus közepéig hetente három előadással vár minket a Szerelmi bájital: minden hétfőn, kedden és szerdán fiatal énekesekkel és egy gigantikus wurlitzerrel (július 13., 14. és 15., fél kilenc)!
Immár megfellebbezhetetlenül túl a koncertévadon, pesti hangversenyt már csupán nyárias helyszínen lelhetünk, elsősorban a Vajdahunyadvár belső udvarában. A koncertjárás Liget-projektje most a MÁV Szimfonikus Zenekar és Jandó Jenő közös estjével indulhat: csupa sláger, csupa Beethoven a programon, amely a VII. szimfóniával tetőzik majd (július 7., fél kilenc). Hétfőn aztán jön Szenthelyi Miklós és a Magyar Virtuózok Kamarazenekar, méghozzá – ha minden igaz – barokk esttel (július 11., fél kilenc), majd következik a veszprémi székhelyű Mendelssohn Kamarazenekar koncertje csupa szerenáddal (július 14., fél kilenc). E szerenádparádé Luigi Boccherininek azzal a művével indul majd, mely az Éjszakai őrjárat Madridban címet viseli, s összesen hét tételben jelenetezi a spanyol főváros 1780 körüli éjszakai életének erkölcsösebb és (köz)biztonságosabb felét: az esti Ave Maria elharangozásától az éjszakai nyugodalomra felügyelő őrcsapat hajnali visszavonulásáig. „Ha Isten zenében kívánna az emberekhez szólni, akkor azt Haydn műveivel tenné, ő maga azonban Boccherinit hallgatna.” Jean-Baptiste Cartier, a nagy francia forradalom és a napóleoni háborúk korának jeles zeneszerzője, hegedűse és vonósteoretikusa méltatta így idősebb pályatársát, aki ilyesformán a mi figyelmünkre is okkal érdemesíthető. Az erőszakszervezeti éjjeli muzsikával kezdődő koncertet azután Csajkovszkij oly népszerű Vonósszerenádja zárja majd, mely kompozícióját „belső kényszernek engedve” vetette kottapapírra az orosz mester. Ahogy a Boccherini-mű ötödik tétele, a Passa calle ismerős lehet különböző filmekből, úgy az 1880-as Vonósszerenád keringőjét is ezer felől hallhattuk már, de ez éppen nem riaszthat vissza minket az újbóli találkozástól!
