A Magyar Narancs legfrissebb számában Baráti Kristóf és Kelemen Barnabás hegedűművésszel beszélgettünk Beethoven szonátáiról, vonósnégyeseiről, a későbbi korok zeneszerzőire gyakorolt hatásáról. Néhány részlet az interjúból.
Magyar Narancs: Beethoven zongorázni és hegedülni is tanult, zenekarban is hegedült. Tudunk valamit a hegedűjátékáról?
Kelemen Barnabás: Keveset. Annyit mindenesetre, hogy ő is szeretett brácsázni, mint Bach vagy Mozart. De ebben valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy – és ezt tapasztalatból mondhatom, hiszen huszonöt éve brácsázom – brácsázni sok szempontból egyszerűbb. Ismert anekdota, hogy az egyik vonósnégyese próbáján, amikor a primárius panaszkodott, hogy „Mester, ez lejátszhatatlan”, azt felelte: „Mit érdekel engem a maga hegedűje!” Mindenesetre a vonós játék minden csínját-bínját ismerte. Csajkovszkij, Dvořák, Bartók sem voltak hegedűvirtuózok, mégis elképesztően hangszerszerűen írtak.
Baráti Kristóf: A műveiben nagyon érződik, hogy jól ismerte a hangszert, nagyon erős vonós szemlélet tükröződik a hegedűs darabjaiban. És ha továbblépünk a zenekar felé, abszolút értette a hangszerek hangzását. Hogy egy közeli ellenpéldát hozzak: Schubert – aki megismerkedhetett volna Beethovennel, de sosem mert közeledni hozzá – sokkal kevésbé hangszerszerű hegedűszólamokat komponált. Beethoven előadói habitusában, még ha nem is volt tipikusan koncertező művész, valószínűleg sokkal inkább benne volt ez a fajta hangszerérzet.
(...)
MN: A ma Kreutzer-szonátaként ismert darabot először Bridgetower angol hegedűsnek ajánlotta, de egy hölgy miatt támadt nézeteltérésük miatt visszavonta az ajánlást és végül Kreutzernek dedikálta, aki állítólag sosem játszotta el nyilvánosan. Miért tartják a Kreutzer-szonátát bizonyos értelemben csúcsnak a szonáták között?
Kelemen Barnabás: Én a c-moll szonátát nem érzem kevésbé súlyosnak, ahogy az op. 96-os G-dúr szonátát sem.
Baráti Kristóf: Mindig meg szoktam kérdezni magamtól, hogy miért éppen bizonyos darabok válnak a legnépszerűbbé, de nem tudom a választ. Én a Kreutzer vonzerejét a nagy formátumában látom. Van egy hatalmas íve. A középső, variációs tételnek hatalmas gravitációja van, és a variáció tetszetős műfaj. Örök kérdés, hogy mitől hatásos egy mű – én azt szoktam mondani magamnak, hogy ha valami nagyon gazdagon képviseli az emberi létet, akkor az valószínűleg sok mindenkinek tetszeni fog, tudunk vele azonosulni.
(...)
MN: Mik Beethoven hegedűdarabjainak legjellemzőbb vonásai? Mondjatok hármat.
Kelemen Baranabás: A korai műveiben még egyértelmű a Haydn- és Mozart-hatás, amitől azután egyre inkább eltávolodott. Nagyon jellemző a határok feszegetése: minél több hangot, minél gyorsabban. A dinamika és a hangterjedelem is sokkal nagyobb nála, mint a korábbi vagy kortárs zeneszerzőknél. A váratlanság is mindenképpen az ő ismérve. Az elképesztő mennyiségű felbontás és skála is nagy újítása. És itt nagyon kell vigyázni, hogy ez nehogy úgy hangozzon, mintha az ember otthon skálázna, hanem úgy, hogy legyen minden egyes hangnak értelme. És ez mind csak eszköz… a zene ez után következik.
Baráti Kristóf: Én a szonátákban is érzem a szimfóniát, a szimfóniákban a szóló zongoraszonátát, abban a vonósnégyest… Megfoghatatlan: a ritmika? Nem. A dallamok? Nem. A struktúra? Persze, vannak jellegzetes újdonságok, de nem olyan óriásiak. A harmónia? De hiszen másfél percen keresztül tonika-domináns, tonika-domináns… Igen, a dinamika, a hirtelen váltások, akcentusok, a meglepetések. És mindenben a nonkonformizmus. Mindezeknek a teljesen érthetetlen kombinációjából lesz az, hogy Beethoven úgy működik, ahogy senki más. És talán amatőrnek hangzó kommentár, de hihetetlenül sugárzik belőle a szeretet az ember iránt. Nem a hierarchiában hitt, hanem az emberben. A szabadságvágy óriási erővel hatja át a szellemiségét.
A két kiváló hegedűművésszel készült beszélgetésből e mellett az is kiderül, miféle forradalmat vitt végbe Beethoven a zenetörténetben, melyik műfajban teljesedett ki igazán, és mi a különbség Haydn és Beethoven vonósnégyesei között. A teljes cikket elolvashatják a Magyar Narancsban, vagy online, ha előfizetnek a lapra digitálisan!
(Címlapképünkön: Baráti Kristóf és Kelemen Barnabás. Fotó: Marco Borggreve/Emmer László)
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
