Adott egy malac. Malacot malaccá a malac világ tett (mert malac erkölccsel senki sem, így ő sem) született. Milyen volt ez a malac malacsága előtt, mi váltotta ki malaculását stb.? Malacunk ledér, ámde igen jóindulatú leányka volt. Teljességgel átvette kora ideológiáit, megpróbált politikailag korrekt módon gondolkodni, hitt a high-techben, a speciális mikrosejtekben, a makromolekulák regenerálódását elősegítő liposzómákban, elismerte a higifon (a higiénikus mikrofon) jelentőségét stb. Ismerte az eurót és az interneten történő vásárlás előnyös tulajdonságait. Még memoárírása közben is tekintettel volt a hátrányos helyzetűekre, még malaccá válása után is aggodalommal töltötte el, hogy például a munkanélkülieket esetleg sértheti, hogy ő henyemód a saját történetét tolja előtérbe, malaccá válásán kesereg, míg mások munkáért sorállnak, hivatalokban sorállnak stb. Malacunk tehát teljességgel empatikus lény; vajon korábbi mesealakoktól, teszem azt Mazsolától vagy Böbe babától elvárhattunk-e ilyen gondolkodást?
A malaculás okai, azaz érték-e olyan torz ideológiák malacunkat, melyek esetlegesen kiválthatták az átváltozást? A kérdésre, lévén könnyed, nem rigid gondolkodású lényről szó, igen nehéz válaszolni. Malackánk viselkedését merev panelek nem korlátozták. Könnyen belátta, ha főnöke egyik kezében feszeske melle, míg másikban a még alá nem írt szerződés van, a főnök jóindulattal viseltetik irányába, ahogy az sem kerülhette el figyelmét, ha az új politikai vezető az ő nemzetidegen szerelmét a hazából kitiltja, teszi ezt bizonyára oly jó indulatból, hogy számára, a nemzet igaz tagja számára rögvest munkát adjon. Malacunk gondolkodása sokszor figyelemre méltóan praktikus könnyedséget mutat, gondolkodása tiszta és logikus. A logikus gondolkodás ébren tartását nyilván elősegítette a folytonos önképzés, például az estin elvégzett manikűrös-tanfolyam. Logikus gondolkodására mi sem jobb példa, mint mikor rájön, ha egy egész könyv veszélyes lehet egy diktatúra számára, mitől ne volna az egy fél, egy könyvdarab, egy kitépett fecni, s így ezekkel jár a könyvfelülbíráló könyvégető hivatalhoz.
Tehát van egy nagyon is világra szánt malackánk, aki talán épp ebben a pillanatban is elnyúlik a tölgyes erdő legmakkosabb fája alatt, hogy memoárjait kiegészítse. Biztos eszébe juthat még néhány adalék arról, mi késztette az átváltozásra, hogyan vált csinos fiatal lányból kevésbé fess malackává. Ha olvasmányélményeinket előszedjük, érdemes megvizsgálni, vajon malacunk hol helyezkedik el az (nevezzük így) átváltozás-irodalomban. Csak a legismertebbeket nézzük. Zeusz egy cél (mondjuk egy szép leányka) érdekében képes száz alakba átváltozni. Övé a leányka, visszaváltozik főistenné. Philemon és Baucis oly igen szerették egymást, hogy hitvesük sírját nem akarták soha látni, ezért, úgymond hű szerelmük igaz jutalmaként, fákká változhattak. A mesebeli híres békát meg kell csókolni, hogy herceggé váljon. Az ő esete kicsit bonyolultabb, mivel ő már korábban herceg volt, majd átok ült rá, rút boszorka megátkozta, s vissza kell változtatni, tehát ő két átváltozást él át, bár a mese nemigen említi, vajon hatott-e rá békaléte. S hogy is állunk a szentekkel? A szentek megtérnek, jobbá vagy még jobbá lesznek. Ágoston sokáig kéri, hadd lehessen tiszta és önmegtartóztató, de még (bocsánat, blaszfémia következik) egy kicsit várna ezzel. Aztán kertjét látogatja, nem történik semmi. Aztán egy pillanatban mégis sikerül a vágyott átváltozás. Ferenc ritka bűnös életet él, majd átváltozik szent életűvé. A folyamat visszafordíthatatlan, vagy legalábbis nem merül fel a visszafordításuk igénye vagy esélye. Orlando, Gregor Samsa: itt sem merül fel a visszalépés.
Malackánk nem így változik át. Az ő átváltozása leginkább Hyde és Jekyll kettősségére emlékeztet. Ám malackánk mégse kettős életet él, hiszen története mégis a malaclétbe torkollik. Kocánk feltételezése az, hogy az emberlét és az állatlét (legyen az malac vagy akár farkas) határa átjárható. Ha az emberrel rútul bánnak, ettől átállatul, ha állati mivoltában mégis képes átvenni az irányítást önmaga felett, ettől visszanyeri emberi voltát. Vannak bizonyos, emberre jellemző tevékenységek, melyekkel való foglalatosság malackánk szerint segít abban, hogy át ne malacosodjunk. (Vegyük tekintetbe, malackánk bizonyos szempontból rendkívül erkölcsös lény, óva inti a fiatal lányokat az alkoholtól, ha teheti, misére jár, tudja, hogy érthetetlen, ha tele a zsebe pénzzel, mért nem kívánja már a munkát, tán ha nem nőne kunkori farka, még be is zupálna valami rém rendes szektába.) Vagyis a malackai átváltozás nem egyik percről a másikra történik, nem egy visszafordíthatatlan folyamat eredménye. Ember-malackát főnöke továbbképzi: malacosul, szerelme szereti: emberiesül. A két lét csereberél egymással, s akár most is, ha a kedves olvasó kimegy erre a csodás makkos tisztásra, ahol malackánk tartózkodik, s úgymond jól bánik malackánkkal, tán csodás átváltozás tanúja lehet. (Másik eset, ha valaki malackánk életére tör, s így édes kocánknak igen nagy koncentráció árán is át kell változnia, de ez az eljárás ily bájos emse esetében ugye kizárt.)
Malackánk könyve, mit tagadjuk, újraolvasva is fergetegesen szórakoztató. Malackánk bemos minden idiotizmusunknak az álállatvédésünktől (szofisztikált vágóhíd, tiszta nyúlfarm) az álpolitikai álkorrektségünkön át az álhumanizmusunkig. Kap itt az anyai szeretet (a jó anya, ha leánya bajban van, csupa szeretetből alkalmazná őt a minimálbér feléért), a gyerekszeretet (láttam már gyereket), a férfiúi elállatiasodásra képes erő ("Agyon kell lőni ezt a szukát", de én csak hímeket láttam). Malackánk szóját eszik, imádja a virágot (rossz ember már ennek okán sem lehet), s nem közömbösek számára az ennivaló gyerekek. Néha makkal álmodik, s malacunk van, ha azt állítjuk, hogy memoárjának iróniája swifti. Vitriolos regény, pergő ritmusú, az utolsó pillanatokra is tartogat némi fordulatot. De most már futok ettől a regénytől, mintha érezném, a vele való foglalatosságtól sörték kezdenek nőni a hátamon, a körmeim vastagulnak, úgy érzem, tokám van, s vajon mi ez a fura kunkori farkinca?
Ambrus Judit
Marie Darieussecq: Malacpúder; Magvető, 1997, 158 oldal, 750 Ft; fordította Gyimesi Tímea
