rés a présen: Webgrafikusként dolgozol, három zenekarban játszol, és írsz is. Mi a prioritás?
Neményi Zsolt: Váltakoznak a szerepek, mikor mi a fontosabb éppen. Az íráson kívül talán a zenét is, de a grafikai munkákat mindenképpen munkának tekintem, mivel ritkán van alkalmam arra, hogy valóban olyan anyag kerüljön ki a kezeim közül, amit én is érdemesnek tartanék arra. Ez a munkás, azaz én és a megrendelő vizuális nézetkülönbségei miatt alakul legtöbbször így. Már megszoktam. Ezért az igazán szabadon kezelhető munkákat nem is számítom a munkák közé, azokat örömmel, hobbiszinten végzem. A zenéről meg nincs mit mondani; egyszerűen szeretek játszani.
rap: Mitől volt jó az ős-Csókolom? Miért tértél vissza a zenekarba?
NZS: Részemről nem a zenekar nevétől, az biztos. Nem bírtam megszokni évekig. Aztán maradt, míg végül most már szinte brandként működik. A Csókolomnak Ujj Zsuzsi volt a lelke, a zenei részének meg Tóth Zoli, a Spenót. A legkorábbi felállásban 1992-ben pedig Zalka Imre fotográfus is benne volt. Ahogy Zsuzsi fotói, úgy érett be a Csókolom is, puszta önmegvalósítás, mindenféle manír nélkül. Egyszerűek voltunk, talán ezért. Aztán kiszálltam ebből a „bizniszből” jó tizenöt évre. Pár évvel ezelőtt hívott fel Zoli, hogy nem játszanék-e megint velük. Talán egy hónapot gondolkodtam, és igent mondtam. Meguntam, hogy csak az ujjaimmal dobolhatok az asztalon.
rap: A Puszi zenekar már tulajdonképpen nagyüzem. Mi a titka?
NZS: Elég heterogén csapat – Tóth Spenót Zoltán, Géresi László, TG Lupin és Ditrói-Tóth Szabolcs –, sokan, sokféle stílust képviselünk, nagy a repertoárunk, hosszú bulikat is le tudunk nyomni, szóval fáradhatatlan koncertzenekar vagyunk. A szervezés és az egész zenekari menedzsment Spenót hátán nyugszik, mindent ő intéz, ő a motor. Mi meg jó zenészek vagyunk, akik élvezik, ha játszhatnak. Vannak vendégzenészeink is, énekesek, akikkel minden korábban játszott számunk is másképp szól, más feladat. Jordán Adéllal legalább egy éven keresztül folyamatosan koncerteztünk. A mostani, már hagyománnyá vált karácsonyi koncertünkön pedig a félelmetesen jó hangú Tasnádi Bence színésszel léptünk fel az Instantban, és szédületes bulit csináltunk.
rap: Dobolsz más csapatokban is?
NZS: A Dodes-ka-den Group az, amit mindenképp megemlítenék, mert nagyon fontos, jó zenekarnak tartom, már csak az irodalmi értékű szövegei miatt is, amelyeket a gitáros Gámentzy Eduárd és az énekes Török Tony ír. Nem vagyok otthon a stílusok világában, de talán az urbán folk-pop valamelyik ágához tartozhat. Az állandó tagcserék miatt egy éve nem koncertezünk, csak teszteljük az új embereket, akik közül eddig egy sem vált be, de a weboldalunkon vagy a zenekar Facebook-oldalán úgyis látható lesz, ha a közeljövőben újraindulnak a koncertek. Szólógitárost keresünk…
rap: Mikor koncertezel legközelebb?
NZS: Most pihenünk az ünnepek után, és január 27-én az Astoria melletti Fészekben a Puszi Classic Originallal lépünk fel először, aztán majd nyilván folyamatosan.
rap: Lesz új köteted? Hány volt eddig?
NZS: Az első az Eszkimó vers, eszkimó próza volt, 1997-ben jelent meg a Seneca kiadónál, aztán 2002-ben a Fekete könyv a Fekete Sas Kiadónál. Hosszú szünet után most ismét pihen egy kötetnyi szöveg a Pesti Kalligram kiadónál, hogy eldőljön a sorsa. Én is várom.
rap: Szerinted mi tudja legyőzni a sötétséget?
NZS: Csak politikai alapon tudok viszonyulni ilyen barbár kérdésekhez, mert azokat érzem a bőrömön. Alapvetően szkeptikus alkat vagyok, és nemforradalmár (sic!). Viszont tiszta erőből csináljuk, most már egyre többen a Nyomtass te is!-t, és képes-arculati viszonylatban a Viszlát, kétharmad! című oldalt és mozgalmat is próbálom erősíteni.
