mi a kotta?

Szívják a vérünket

  • mi a kotta
  • 2018. február 11.

Zene

„Az évszak hideg volt és esős, esténként körülültük a lángoló fahasábokat, és német kísértethistóriákkal szórakoztunk, mert véletlenül épp azok kerültek a kezünk ügyébe. E mesék felkeltették bennünk a játékos »utánozhatnékot«. Két barátunk (egyikük tollából a közönség szívesebben fogadna bármi mesét, mint akármit, amit én valaha is írni remélhetek) és jómagam megállapodtunk, hogy ki-ki megír egy-egy, természetfölötti jelenségeken alapuló történetet. Az idő azonban váratlanul jóra fordult, és az én két barátom magamra hagyott, elutazott az Alpokba, s a csodálatos tájon teljesen kiment a fejükből még az emléke is minden kísértetlátomásnak.”

Így idézte fel Mary Shelley 1816 júniusának azt a néhány napját, amikor a Genfi-tó partján lévő – és Lord Byron társasága által benépesített – Villa Diodatiban megfogant a nyugati civilizáció két irodalmi rémalakja: Mary Shelley Frankensteinje, valamint John Polidori Vámpírja. A Byron orvosaként ténykedő Polidori hívta életre a lányok és asszonyok életerejének elemésztésére szakosodott Lord Ruthven alakját, aki ezekben a napokban egy vadromantikus német opera főszereplőjeként jut elénk. A zenéjével leginkább talán Carl Maria von Webert idéző Heinrich Marschner operája, A vámpír koncertszerű formában hangzik majd fel az Erkel Színházban: a címszerepben a nemrég komikusként megismert és méltatott Bruno Taddiával, túlélőként pedig Kolonits Klárával (január 12., hét óra). S ha már Marschner mintaképe gyanánt Webert emlegettük, hát vasárnap este az ő utolsó operáját, a különlegesen problematikus Oberont is ott találjuk az Erkelben: Selmeczi Györgyék, vagyis a Kolozsvári Magyar Opera produkciójában (január 14., hét óra).

Az elkövetkező napok főszereplői mindazonáltal az életerejüket a zongora mellől kiárasztó hölgyek lesznek. Hiszen szombat este nem is egy, de mindjárt két nagyszerű művésznő vonul majd ki a Zeneakadémia pódiumára: a két Labèque nővér, vagyis Katia és Marielle Labèque (január 13., fél nyolc). A francia zongoristaduó (képünkön) Bartókot, valamint Brahms néhány Magyar táncát fogja eljátszani, borítékolhatóan érzékletessé téve számunkra a testvérpári összhang hibátlanságát. S ez még nem minden, elvégre szerdán meg Mitsuko Uchidát hozza el körünkbe A Zongora című, nagyérdemű koncertsorozat (Zeneakadémia, január 17., fél nyolc).

A csodás zongorista Schubert-programmal érkezik Budapestre, s mi most idézzük átvezetésképpen a bécsi mestert, aki így sóhajtott elhalt pályaelődje felé: „Ó, Mozart, halhatatlan Mozart – egy tisztább, jobb, boldogabb életnek mily sok, mily végtelenül sok örökké megmaradó nyomát vésted be muzsikáddal mindnyájunk lelkébe!” Merthogy Mozart egyik zongoranégyesének hangjaival fog zárulni Várdai István és barátai kamaraestje, ahol előbb Ligetit, Chopint és Dohnányit is játszanak majd nekünk a válogatott nemzetközi hangászok (Zeneakadémia, január 15., fél nyolc).

S végül hirdessük a Concerto Budapest esedékes hangversenyét, ahol a Bernsteint és Gershwint felvonultató amerikai koncertfélidőt követően Stravinskyt ígér a vezénylő Rácz Zoltán (Nemzeti Hangversenyterem, január 18., fél nyolc). Méghozzá a Tűzmadár-szvit mellett egy valódi felfedezést: az 1908-as, ám utóbb egy évszázadon át elveszettnek hitt Gyászének című zenekari kompozíciót, amely magyarországi bemutató gyanánt szólal majd meg csütörtök este.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.