mi a kotta?

Szívják a vérünket

  • mi a kotta
  • 2018. február 11.

Zene

„Az évszak hideg volt és esős, esténként körülültük a lángoló fahasábokat, és német kísértethistóriákkal szórakoztunk, mert véletlenül épp azok kerültek a kezünk ügyébe. E mesék felkeltették bennünk a játékos »utánozhatnékot«. Két barátunk (egyikük tollából a közönség szívesebben fogadna bármi mesét, mint akármit, amit én valaha is írni remélhetek) és jómagam megállapodtunk, hogy ki-ki megír egy-egy, természetfölötti jelenségeken alapuló történetet. Az idő azonban váratlanul jóra fordult, és az én két barátom magamra hagyott, elutazott az Alpokba, s a csodálatos tájon teljesen kiment a fejükből még az emléke is minden kísértetlátomásnak.”

Így idézte fel Mary Shelley 1816 júniusának azt a néhány napját, amikor a Genfi-tó partján lévő – és Lord Byron társasága által benépesített – Villa Diodatiban megfogant a nyugati civilizáció két irodalmi rémalakja: Mary Shelley Frankensteinje, valamint John Polidori Vámpírja. A Byron orvosaként ténykedő Polidori hívta életre a lányok és asszonyok életerejének elemésztésére szakosodott Lord Ruthven alakját, aki ezekben a napokban egy vadromantikus német opera főszereplőjeként jut elénk. A zenéjével leginkább talán Carl Maria von Webert idéző Heinrich Marschner operája, A vámpír koncertszerű formában hangzik majd fel az Erkel Színházban: a címszerepben a nemrég komikusként megismert és méltatott Bruno Taddiával, túlélőként pedig Kolonits Klárával (január 12., hét óra). S ha már Marschner mintaképe gyanánt Webert emlegettük, hát vasárnap este az ő utolsó operáját, a különlegesen problematikus Oberont is ott találjuk az Erkelben: Selmeczi Györgyék, vagyis a Kolozsvári Magyar Opera produkciójában (január 14., hét óra).

Az elkövetkező napok főszereplői mindazonáltal az életerejüket a zongora mellől kiárasztó hölgyek lesznek. Hiszen szombat este nem is egy, de mindjárt két nagyszerű művésznő vonul majd ki a Zeneakadémia pódiumára: a két Labèque nővér, vagyis Katia és Marielle Labèque (január 13., fél nyolc). A francia zongoristaduó (képünkön) Bartókot, valamint Brahms néhány Magyar táncát fogja eljátszani, borítékolhatóan érzékletessé téve számunkra a testvérpári összhang hibátlanságát. S ez még nem minden, elvégre szerdán meg Mitsuko Uchidát hozza el körünkbe A Zongora című, nagyérdemű koncertsorozat (Zeneakadémia, január 17., fél nyolc).

A csodás zongorista Schubert-programmal érkezik Budapestre, s mi most idézzük átvezetésképpen a bécsi mestert, aki így sóhajtott elhalt pályaelődje felé: „Ó, Mozart, halhatatlan Mozart – egy tisztább, jobb, boldogabb életnek mily sok, mily végtelenül sok örökké megmaradó nyomát vésted be muzsikáddal mindnyájunk lelkébe!” Merthogy Mozart egyik zongoranégyesének hangjaival fog zárulni Várdai István és barátai kamaraestje, ahol előbb Ligetit, Chopint és Dohnányit is játszanak majd nekünk a válogatott nemzetközi hangászok (Zeneakadémia, január 15., fél nyolc).

S végül hirdessük a Concerto Budapest esedékes hangversenyét, ahol a Bernsteint és Gershwint felvonultató amerikai koncertfélidőt követően Stravinskyt ígér a vezénylő Rácz Zoltán (Nemzeti Hangversenyterem, január 18., fél nyolc). Méghozzá a Tűzmadár-szvit mellett egy valódi felfedezést: az 1908-as, ám utóbb egy évszázadon át elveszettnek hitt Gyászének című zenekari kompozíciót, amely magyarországi bemutató gyanánt szólal majd meg csütörtök este.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.