Moszkva-Budapest tengely - Kortárs magyar kiállítások az orosz fővárosban

  • Hajdu István
  • 2005. június 30.

Zene

Azt hiszem, szimplán "egzisztenciális" alapokon nyugszik ama kérdés: hogyan érzi magát az ember Moszkvában.
Ha van annyi pénze, amennyi elég egy-két délután eltöltéséhez a Liszt Ferenc tér valamelyik bisztrójában vagy kávézójában, úgy néhány órát vidáman elülhet az Arbaton vagy a Tverszkaján is; ha van annyi türelme, mint a Budapesten tanácstalankodó idegennek, aki egyetlen helyi erővel sem képes szóba elegyedni, akkor Moszkvában sem fog áthiszterizálódni az uniglott nyelvképtelen-ség okán; ha nincs mértéken felüli agora- vagy klausztrofóbiája, ha bír eleget gyalogolni és méretes a tü-relme, ha..., ha nem valamelyik küldöttség tagja, mely a magyar kulturális évadra lett delegációként utaztatva, hanem csak appendix a volumenen, úgy egész vidáman, sőt komfortosan töltheti napjait.

Nem tudom, jól tettem-e, mindenesetre nem kortárs orosz moszkoviták, hanem a rég elfelejtett Ilja Ehrenburg memoárjait olvasgatva készültem Moszkvából, s nem is bántam meg. A hatvanas évek elején megjelent hatalmas szófolyam negyven év múltán lottyosra érett, elképesztő anakronizmusával sokkal több kulcsot adott a Moszkva-jelenség megsejtéséhez, mint az gondolható lenne. Zsukov marsallnak a Vörös tér északi bejáratát felügyelő szobra alatt - nőiesen affektáló kezének árnyékában - délutánonként összejön

Karl, Miklós és a két Vladimir;

Karl folyton elcsatangol, mintha a veséjével is lenne valami baj, az idősebbik Vladimir, vagyis Iljics mániásan galambokat etet, s hagyja, hogy azok meg őt csipkedjék, Miklós gondterhelten köröz kivégzője körül, az új Vladimir pedig csak ül és vár. Amint Ehrenburg három kötetének vértengere elapadt az idők folyamán, úgy tetszik, kiegyenlítődtek mára az értékek is: a nagy klónoktól néhány méterre, élő lelkiismeret gyanánt, tehát abszolút fölöslegesen, pusztán látványosságként meredeznek a világháborús és az afganisztáni veteránok: a történelemnek nincs sok értelme. Amikor a harmincas évek végén Ilf az Ilf-Petrovból meghalt - írja Ehrenburg -, a hagyatékában egy regénytervet találtak, mely arról szólt, hogy az illetékesek egy filmváros építését határozták el, melyet "antik görög stílusban, de az amerikai technika legmodernebb vívmányaival felszerelve" emelnének. Két expedíció indult tapasztalatszerzésre, az egyik Athénba, a másik Hollywoodba, ám leiszszák magukat, s a terv befuccsol. Ma már látszik, kijózanodtak, túl-élték, s a város hatvan év múltán, Moszkvára települve, felépült.

Athén és Hollywood közé beékelődni képtelenség, a magyar évad moszkvai kiállításai legalábbis ezt bizonyítják. A Puskin Múzeum klubhelyiségeiben június 7-én nyílt Valós és virtuális terek című tárlat, mely Maurer Dórától Csörgő Attiláig tizenkét, köztük négy Kossuth-díjas művész geometrikus munkáit mutatta be - ismerős módon persze -, csak a megnyitón volt érdekes. A konstruktivizmus itt most éppen passzé, hiába volt perfekt a válogatás, és hiába próbált a verniszázson mind a hét-nyolc megmondóember

Moholy Nagy és Rodcsenko

legendává aszott barátságára célozni, hiába töltötte meg a termeket s ette föl a szendvicseket a helyi megélhetési megnyitóközönség és a magyar sajtó éppen időben odaérkező hada, a történet nem történt meg, vagyis önmagába záródott. Moholy Nagy egy levelében bajtársának szólította Rodcsenkót, Maurernak, Baknak vagy Jovánovics-nak nincs most esélye társra lelni Moszkvában. Egy azóta itthon sokat idézett sajtótájékoztatón, mely a megnyitó után zajlott, mindenki az eseményeket dizájnoló pénz hiányáról beszélt, de nemigen hangzott el egyetlen szó sem arról, elemezte-e valaki valamikor is, mit kellene megmutatni az oroszoknak, ami érvényesnek látszhat a kortárs magyar művészetből. A két nappal később, a vadonatúj Kortárs Művészeti Központban megnyitott kiál-lításnak már több esélye látszott, hogy betörjön az új Athén és új Hollywood Moszkvájába. A c3 Kulturális Központ Peternák Miklós és Erős Nikolett által szervezett intermediális bemutatója - úgy tetszik - aktualitásával és Moszkvában még talán újnak ható technikájával sokkal közelebb áll a vágyott érvényességhez. De hogy ez mit is jelenthet pontosan, arról ma még fogalmunk sem lehet. Csak annyi dereng: nem Magyarország lesz a híd Moszkva és a világ között; nekünk kellene valami pallót találnunk végre.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.