Interjú

„Ehhez bátorság kell”

Várallyay Petra hegedűs, jazz-zongorista, zeneszerző

Zene

Számára a munka az első kottafejtől a koncert utolsó hangjáig tart, és nem bérel magának szobát a zene elefántcsonttornyában. Május 9-én a Magyar Zene Házában hallhatjuk saját szerzői estjét, ahol vonósnégyesre és vonószenekarra írt műveinek ősbemutatója mellett egy Mozart-hegedűversennyel is fellép.

Magyar Narancs: Csupa olyan darabot hallunk a szerzői esteden, amelyeket a komolyzene kategóriájába sorolhatunk, holott épp azzal tűnsz ki, hogy a jazz különböző ágaiban is otthon vagy.

Várallyay Petra: Ez valóban egy komolyzeneibb műsor lesz a többi aktuális projektemhez képest, Mozart-hegedűversenyt pedig lassan tizenöt éve nem játszottam koncerten. Most éreztem úgy, hogy itt az ideje egy bő évtizednyi, főként improvizatív zenei közegben eltöltött idő után újra kapcsolódni ehhez a darabhoz, és új kadenciákat írni hozzá. Ezek a kadenciák, bár érzelmi töltetükben és mondanivalóban nagyon is kapcsolódnak a Mozart-műhöz, zenei világukban sokkal inkább az est két ősbemutatójához hasonlítanak, ezáltal hidat képeznek a darabok között. Az is igaz, hogy klasszikus zenészekkel állok majd a színpadon, teljesen akusztikusan fogunk megszólalni, és a formációk, amelyekre írtam, hagyományosan a komolyzenében használatosak. De ez ne tévesszen meg senkit, ettől függetlenül alapvetően a saját zenei világomat hozom; lesz benne improvizáció, world jazz és prog-rock, néha még headbengelni is lehet majd rájuk.

MN: A koncerten előadóként is fellépsz, de ha jól sejtem, ritkán fordul elő, hogy a közönség sorai­ban ülve hallgatod egy-egy művedet.

VP: Ez így van, és nekem nehezebb is úgy, mert olyankor csak a próbafolyamat során átadott eszközökkel tudom segíteni az előadókat a színpadon. Van, hogy vérbeli klasszikus zenészek játsszák a szerzeményeimet, ilyenkor nagyon inspirál a zenei és technikai felkészültségük és a kíváncsiságuk. Hatalmas élmény átélni, ahogy egy idő után felszabadulnak a sok évtizedes tiltások alól, és bátran ellene mennek a hagyományos hangszerhasználat szabályainak, ha a darab azt kívánja. A Jazzation a capella együttesnek írt dalok már kicsit más kategória, velük lassan tíz éve dolgozom együtt, így általában már a közönség soraiban ülve sem izgulok koncert közben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.