Interjú

„Ehhez bátorság kell”

Várallyay Petra hegedűs, jazz-zongorista, zeneszerző

Zene

Számára a munka az első kottafejtől a koncert utolsó hangjáig tart, és nem bérel magának szobát a zene elefántcsonttornyában. Május 9-én a Magyar Zene Házában hallhatjuk saját szerzői estjét, ahol vonósnégyesre és vonószenekarra írt műveinek ősbemutatója mellett egy Mozart-hegedűversennyel is fellép.

Magyar Narancs: Csupa olyan darabot hallunk a szerzői esteden, amelyeket a komolyzene kategóriájába sorolhatunk, holott épp azzal tűnsz ki, hogy a jazz különböző ágaiban is otthon vagy.

Várallyay Petra: Ez valóban egy komolyzeneibb műsor lesz a többi aktuális projektemhez képest, Mozart-hegedűversenyt pedig lassan tizenöt éve nem játszottam koncerten. Most éreztem úgy, hogy itt az ideje egy bő évtizednyi, főként improvizatív zenei közegben eltöltött idő után újra kapcsolódni ehhez a darabhoz, és új kadenciákat írni hozzá. Ezek a kadenciák, bár érzelmi töltetükben és mondanivalóban nagyon is kapcsolódnak a Mozart-műhöz, zenei világukban sokkal inkább az est két ősbemutatójához hasonlítanak, ezáltal hidat képeznek a darabok között. Az is igaz, hogy klasszikus zenészekkel állok majd a színpadon, teljesen akusztikusan fogunk megszólalni, és a formációk, amelyekre írtam, hagyományosan a komolyzenében használatosak. De ez ne tévesszen meg senkit, ettől függetlenül alapvetően a saját zenei világomat hozom; lesz benne improvizáció, world jazz és prog-rock, néha még headbengelni is lehet majd rájuk.

MN: A koncerten előadóként is fellépsz, de ha jól sejtem, ritkán fordul elő, hogy a közönség sorai­ban ülve hallgatod egy-egy művedet.

VP: Ez így van, és nekem nehezebb is úgy, mert olyankor csak a próbafolyamat során átadott eszközökkel tudom segíteni az előadókat a színpadon. Van, hogy vérbeli klasszikus zenészek játsszák a szerzeményeimet, ilyenkor nagyon inspirál a zenei és technikai felkészültségük és a kíváncsiságuk. Hatalmas élmény átélni, ahogy egy idő után felszabadulnak a sok évtizedes tiltások alól, és bátran ellene mennek a hagyományos hangszerhasználat szabályainak, ha a darab azt kívánja. A Jazzation a capella együttesnek írt dalok már kicsit más kategória, velük lassan tíz éve dolgozom együtt, így általában már a közönség soraiban ülve sem izgulok koncert közben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.