Magyar Narancs: Amikor kilenc évvel ezelőtt interjút készítettünk veled (lásd: „Csoda, hogy nem esik szét”, Magyar Narancs, 2014. július 29.), elsősorban kerékpárszerelőként ismertünk meg. Megvan még a műhelyed?
Gyáni Levente: Nincs. Már jóval a Covid előtt bezártunk, amikor az új tulajdonos elkezdte kiüríteni a Tilos Rádiónak is otthont adó Mária utcai Heinrich-udvart. Inkább misszió volt, mint üzlet. Most alkalmi munkáim vannak, ami szembejön, azt elvégzem. Gipszkartonozást, festést és hasonlókat csinálok.
MN: Tíz évvel ezelőtt egymagad énekeltél kifejezetten kormányellenes dalokat egy kenuban evezve.
GYL: Minden évben szervezünk egy vízitúrát Zebegénynél Maurics Andrásra emlékezve (a Karabély együttes basszusgitárosa 2011-ben halt meg – L. T.), és amikor 2013-ban összegyűltünk, akkor született a videó, amelyet a kormány nyugdíjpénztáreinstandja ihletett. Ez lett a Forradalom van a mi utcánkban, később felkapta az ellenzéki sajtó, majd volt egy menetelése a YouTube-on, bár akkor egy kicsit csalódott voltam, hogy csak 50 ezren nézték meg.
MN: Miért nem lett belőle zenekari produkció?
GYL: Ez inkább performance volt. Megcsináltam a folytatást, de a harmadik után abbamaradt. De volt egy instrumentális bandánk is akkoriban, a Nagyvillany, amelyet Bujdosó János gitárossal és Molnár Gábor dobossal csináltunk. Később Szőnyi András is csatlakozott billentyűsként, de amikor elkezdtünk szöveges irányba menni, túl sok kérdés merült fel a megvalósítást illetően, úgyhogy felbomlott a csapat. A Halkot Molnár Gáborral és a basszusgitáros Erdős Tamással (Anselmo Crew, Detroiti Cigányok, Paparazzi – a szerk.) alapítottuk meg 2016-ban. Némi keresgélés után Kiss András billentyűssel (Rakéta, Kula – a szerk.) lett teljes a zenekar, majd ezután született meg a Tiszta szpíddel című lemezünk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
