A magyar gyökerekkel rendelkező, de magyarul nem beszélő német gitáros és a németes hangzású névvel született magyar gitáros (szinte véletlen) egymásra találásából Eichinger Tibor pályájának eddigi legkoherensebb narratívája bontakozott ki. Eichinger rockos neveltetésű jazzgitáros, aki elsősorban saját nevét viselő kvartettjével vívott ki elismerést, de zenélt az Amorf Ördögökben és részt vett a Krétakör egyik előadásában meg Szomjas György és Szőke András filmjeiben. Bő egy évtizede ültek le először gitározni Stefan Vargával, aki jazz- és klasszikus gitárt is tanult, dolgozott szólóban, rock- és jazzegyüttesekkel, színházi és filmes környezetben. Tandemjük olyan erős, hogy ugyan nevet adtak a bőgős és a dobos (Megyaszay István, Madai Zsolt) csatlakozásával kialakult kvartettnek (Zozo együttes), de most ezt a kvartettlemezt megint kettejük nevén adták ki egy független német cégnél.
Nem szétválasztva halljuk őket a két csatornán, mert nem a bravúrozás fontos, hanem a zenei sztori elbeszélése. Ötletdús, játékos, dallamközpontú zene sátrát húzták fel, amelyet egyszerre pányváztak le jazzbe, rockba, bluesba, folkba és még sokféle földbe. Úgy tűnik, mégis megáztak néhányszor, mert az eső és a víz visszatérő téma a saját kompozíciók címében. A Regenlied szerintem rossz számozással került a lemezre, hiszen csak egyfolytában zuhogó eső hallatszik a következő számban, ami viszont a címe szerint a pesti éjszakai életet zenésíti meg. De ha szerintük Pesten túl sokat esik, azt is elhiszem nekik, olyan meggyőző, koherens, derűs és lendületes az egész lemez.
Jazzsick Records, 2016
