A múlt héten Bergamo nagy szülöttéről, Donizettiről esett szó e hasábokon, s a véletlen úgy hozta, hogy ezen a héten is emlegethetünk egy zeneszerzőt a nevezett lombard település híres fiai közül. Pietro Locatelli, a barokk kismester és hegedűvirtuóz ez a komponista, aki persze már (csoda)kamaszkorában elpályázott szülővárosából: előbb Rómában, aztán itáliai és német városok egész sorában, s végül Amszterdamban bámultatva zeneszerzői és előadói jártasságát. Rómában, ahol zeneszerető kardinálisok foglalkoztatták a fiatal muzsikust, Locatelli éppen elkerülte a nála 10 évvel idősebb Händelt, akinek olasz éveit böngészve amúgy nagyrészt ugyanazokat a bíboros-áldozárokat lelhetjük pártolóinak sorában. Ha Rómában nem is találkozhatott egymással Händel és a szerteágazó érdeklődésű, szenvedelmes könyvgyűjtő Locatelli, hát az Anima Musicae Kamarazenekar hétfő esti hangversenyén most mindkettejüktől felhangzik majd egy-egy concerto grosso (Óbudai Társaskör, július 18., nyolc óra). Lesz itt még aztán Grieg és Mendelssohn, s Lakatos György szólójával a fúvósok iránt oly előzékeny Hidas Frigyes Fagottversenye is megszólal majd, jeléül a néha nem is olyan hálátlan kortársi utókor érdeklődésének.
Egyebekben itt kell hagyni a budapesti vircsaftot, s elmenni, mondjuk, Martonvásárra, ahol a Nemzeti Filharmonikusok az ilyenkor szokásos nyári kitelepülős koncertjeikkel várják a nyomukba eredő közönséget. A Brunszvik-kastély parkjában értelemszerűen és kizárólagosan Beethoven a főszereplő: a sorban első szombati hangversenyen az V. szimfónia és az Egmont-kísérőzene jut majd a vezénylő Kovács János pálcája alá (július 16., hét óra). Lamoral, Egmont grófja, Gavere hercege, Purmerend, Hoogwoud, Aartswoud, Fiennes, Zottegem és Armentières en Auxy ura (képünkön) spanyol királyi helytartóból és protestánsüldöző harcos katolikusból vált – igazi tragikus balekként – a németalföldi szabadságküzdelem legendás mártírjává, s a történelmi emlékezet e szemre meglepő, ámde igazából olyannyira jellegzetes hajtűkanyarját Goethe szomorújátéka és Beethoven ehhez komponált kísérőzenéje (élén a nevezetes Egmont-nyitány tételével) valósággal fölmagasztosította. A kísérőzene szopránáriáit Fodor Gabriella, míg a történet megértéséhez szükséges narrátori megszólalásokat Kovács István hangján halljuk majd.
Míg filharmonikusai Martonvásárra csábítanak minket, addig Kocsis Zoltán egy másik kastély, a fertődi úrlak, a „magyar Versália” felé vonzza majd a közönséget. Az itteni Marionettszínházban ugyanis a Budapesti Vonósokkal ad koncertet Kocsis Zoltán és fia, Kocsis Krisztián (július 15., hét óra). Apa és fia Mozart Esz-dúr kétzongorás versenyművében együtt is játszik majd, de a programon emellett ott szerepel egy másik Mozart-zongoraverseny, egy Bach-szvit, valamint egy olyan szimfónia is, amely ha nem is Fertőd-Eszterházához, de az Esterházy hercegi udvarhoz igencsak szorosan kötődik: a derék Joseph Haydn másodkarnagy úr „Filozófus” melléknevű Esz-dúr szimfóniája az 1764-es esztendőből.
