mi a kotta?

El kéne indulni

  • mi a kotta
  • 2016. augusztus 14.

Zene

A múlt héten Bergamo nagy szülöttéről, Donizettiről esett szó e hasábokon, s a véletlen úgy hozta, hogy ezen a héten is emlegethetünk egy zeneszerzőt a nevezett lombard település híres fiai közül. Pietro Locatelli, a barokk kismester és hegedűvirtuóz ez a komponista, aki persze már (csoda)kamaszkorában elpályázott szülővárosából: előbb Rómában, aztán itáliai és német városok egész sorában, s végül Amszterdamban bámultatva zeneszerzői és előadói jártasságát. Rómában, ahol zeneszerető kardinálisok foglalkoztatták a fiatal muzsikust, Locatelli éppen elkerülte a nála 10 évvel idősebb Händelt, akinek olasz éveit böngészve amúgy nagyrészt ugyanazokat a bíboros-áldozárokat lelhetjük pártolóinak sorában. Ha Rómában nem is találkozhatott egymással Händel és a szerteágazó érdeklődésű, szenvedelmes könyvgyűjtő Locatelli, hát az Anima Musicae Kamarazenekar hétfő esti hangversenyén most mindkettejüktől felhangzik majd egy-egy concerto grosso (Óbudai Társaskör, július 18., nyolc óra). Lesz itt még aztán Grieg és Mendelssohn, s Lakatos György szólójával a fúvósok iránt oly előzékeny Hidas Frigyes Fagottversenye is megszólal majd, jeléül a néha nem is olyan hálátlan kortársi utókor érdeklődésének.

Egyebekben itt kell hagyni a budapesti vircsaftot, s elmenni, mondjuk, Martonvásárra, ahol a Nemzeti Filharmonikusok az ilyenkor szokásos nyári kitelepülős koncertjeikkel várják a nyomukba eredő közönséget. A Brunszvik-kastély parkjában értelemszerűen és kizárólagosan Beethoven a főszereplő: a sorban első szombati hangversenyen az V. szimfónia és az Egmont-kísérőzene jut majd a vezénylő Kovács János pálcája alá (július 16., hét óra). Lamoral, Egmont grófja, Gavere hercege, Purmerend, Hoogwoud, Aartswoud, Fiennes, Zottegem és Armen­tières en Auxy ura (képünkön) spanyol királyi helytartóból és protestánsüldöző harcos katolikusból vált – igazi tragikus balekként – a németalföldi szabadságküzdelem legendás mártírjává, s a történelmi emlékezet e szemre meglepő, ámde igazából olyannyira jellegzetes hajtűkanyarját Goethe szomorújátéka és Beethoven ehhez komponált kísérőzenéje (élén a nevezetes Egmont-nyitány tételével) valósággal fölmagasztosította. A kísérőzene szop­rán­áriáit Fodor Gabriella, míg a történet megértéséhez szükséges narrátori megszólalásokat Kovács István hangján halljuk majd.

Míg filharmonikusai Martonvásárra csábítanak minket, addig Kocsis Zoltán egy másik kastély, a fertődi úrlak, a „magyar Versália” felé vonzza majd a közönséget. Az itteni Marionettszínházban ugyanis a Budapesti Vonósokkal ad koncertet Kocsis Zoltán és fia, Kocsis Krisztián (július 15., hét óra). Apa és fia Mozart Esz-dúr kétzongorás versenyművében együtt is játszik majd, de a programon emellett ott szerepel egy másik Mozart-zongoraverseny, egy Bach-szvit, valamint egy olyan szimfónia is, amely ha nem is Fertőd-Eszterházához, de az Esterházy hercegi udvarhoz igencsak szorosan kötődik: a derék Joseph Haydn másodkarnagy úr „Filozófus” melléknevű Esz-dúr szimfóniája az 1764-es esztendőből.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.