Koncert

Elefánt

Zene

Farsangi koncertet adott napjaink egyik legnépszerűbb alternatív rockzenekara, amelyről egyre többen mondják, hogy belátható időn belül akár a Kispál és a Quimby szintjére is elérhetnek. December végén zsinórban két este csináltak telt házat az A38-on, a mostani bulira pedig rekordidő, alig másfél nap alatt kelt el minden jegy. Ezúttal mindenkit arra biztattak, húzzanak olyan jelmezt, amelyet valamelyik dalszövegük inspirált. Mivel a szövegíró-frontember, Szendrői Csaba elég gyakran használ meglepő költői képeket és képzettársításokat, bőven lehetett miből válogatni.

A versenyt teljesen megérdemelten egy Plüss húsdarálónak öltözött fiatal lány nyerte, aki a koncert közben is nagy sikert aratott: amint elkezdték játszani a számot, ahonnan az idézet származik, egy másik ember a nyakába vette, ellopva ezzel a show-t. De a tömegben felbukkant egy Szuicid légy, voltak Részeges angyalok, és a Hinta című számból az „én vagyok az ördög” sor is többeket megihletett. A zenekar tagjai űrhajósruhában léptek fel, hiszen azt éneklik az Ikarosz című dalban, hogy „pont jó rám a szkafander”.

Két kisebb közjáték is történt az este folyamán. Először elájult valaki az első sorban, akit a zenészek emeltek fel a színpadra, majd vitték be a backstage-be. Szerencsére nem esett komoly baja, így pár perc után folytatták a bulit. A másik jelenet már vidámabb volt: Szendrői a koncert másnapján lett 33 éves, úgyhogy a színpadon tortával köszöntötték, no meg a Halász Judit-féle Boldog születésnapottal.

Az Elefánt zenéjét képtelenség megunni: annyira erős atmoszférát teremtenek, hogy akkor sem ül le a hangulat, ha épp egy lassabb szám van soron. Sőt, a leghidegrázósabb pillanatokat talán az egy szál gitárral kísért Macskák című dal okozta, azt leguggolva, végig teli torokból énekelte a közönség. A zúzósabb részeknél – ezekből azért jóval több volt – pedig féktelen pogózás zajlott a nézőtér közepén.

Dürer Kert, február 29.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.