Koncert

Elefánt

Zene

Farsangi koncertet adott napjaink egyik legnépszerűbb alternatív rockzenekara, amelyről egyre többen mondják, hogy belátható időn belül akár a Kispál és a Quimby szintjére is elérhetnek. December végén zsinórban két este csináltak telt házat az A38-on, a mostani bulira pedig rekordidő, alig másfél nap alatt kelt el minden jegy. Ezúttal mindenkit arra biztattak, húzzanak olyan jelmezt, amelyet valamelyik dalszövegük inspirált. Mivel a szövegíró-frontember, Szendrői Csaba elég gyakran használ meglepő költői képeket és képzettársításokat, bőven lehetett miből válogatni.

A versenyt teljesen megérdemelten egy Plüss húsdarálónak öltözött fiatal lány nyerte, aki a koncert közben is nagy sikert aratott: amint elkezdték játszani a számot, ahonnan az idézet származik, egy másik ember a nyakába vette, ellopva ezzel a show-t. De a tömegben felbukkant egy Szuicid légy, voltak Részeges angyalok, és a Hinta című számból az „én vagyok az ördög” sor is többeket megihletett. A zenekar tagjai űrhajósruhában léptek fel, hiszen azt éneklik az Ikarosz című dalban, hogy „pont jó rám a szkafander”.

Két kisebb közjáték is történt az este folyamán. Először elájult valaki az első sorban, akit a zenészek emeltek fel a színpadra, majd vitték be a backstage-be. Szerencsére nem esett komoly baja, így pár perc után folytatták a bulit. A másik jelenet már vidámabb volt: Szendrői a koncert másnapján lett 33 éves, úgyhogy a színpadon tortával köszöntötték, no meg a Halász Judit-féle Boldog születésnapottal.

Az Elefánt zenéjét képtelenség megunni: annyira erős atmoszférát teremtenek, hogy akkor sem ül le a hangulat, ha épp egy lassabb szám van soron. Sőt, a leghidegrázósabb pillanatokat talán az egy szál gitárral kísért Macskák című dal okozta, azt leguggolva, végig teli torokból énekelte a közönség. A zúzósabb részeknél – ezekből azért jóval több volt – pedig féktelen pogózás zajlott a nézőtér közepén.

Dürer Kert, február 29.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.