mi a kotta?

„Nem hallja, hogy hamis?”

  • mi a kotta
  • 2020. április 5.

Zene

„A lánya és a felesége bármikor meghalhat felőle. Neki csak az a fontos, hogy a plébánia harangjai, amiket majd meghúznak értük, kicsengjék a duodecimát és a septemdecimát. (…) Érdes, goromba, embertelen, fösvény, rossz apa, rossz férj, rossz nagybácsi. De nem nyert kielégítő megállapítást, hogy lángész-e valóban; és hogy a műveiről tíz év múlva beszélni fognak-e még.” Nem kisebb ellenlábas, mint Denis Diderot (festményünkön) jellemezte ekképp Jean-Philippe Rameau-t, és hogy ennek a barátságtalan jellemzésnek lehetett valami alapja, azt jelzi a komponista haldoklásához kapcsolódó anekdota. Eszerint Rameau állítólag rászólt volna a halottas ágya mellett zsolozsmázó papra: „Az ördögbe, atyám, mit csinál? Nem hallja, hogy hamis?”

Az ilyesformán monomán zseninek ítélhető XVIII. századi mester most vasárnap a Dardanus című opera, vagyis hát tragédie lyrique szerzőjeként válik majd megbámulhatóvá: szokás szerint Vashegyi György és együttesei jóvoltából, válogatott nemzetközi szólistagárdával, a Müpa Régizene Fesztiváljának programján (Nemzeti Hangversenyterem, március 8., hét óra). Ám e rendezvénysorozat már a megelőző estére is kínál nagyszabású vokális alkotást a mondott század terméséből, méghozzá magyarországi bemutató gyanánt (Fesztivál Színház, március 7., hét óra). Händel 1747-ben komponált háromrészes oratóriuma, az Alexander Balus lesz ez a mű: a jeles szeleukida uralkodó címszólamát Bakos Kornéliára bízva, a Savaria Barokk Zenekart és a debreceni Kodály Kórust irányító Németh Pál vezényletével. S mivel historikus koncertekből ezen a hétvégén valóságos dagály ígérkezik, hirdessük a már a múlt alkalommal is emlegetett fesztiválzenekari programot, melynek második és harmadik megszólaltatása most lesz esedékes: Jordi Savall vendég karmesteri közreműködésével, s utolsó számul a Hamburgi apály és dagály alcímű Telemann-szerzeményt ígérve (Zeneakadémia, március 7., háromnegyed nyolc; március 8., fél négy).

A jövő hét kolosszusi és kolosszális koncertszáma azután kétségkívül a Missa solemnis lesz. Az állítólag ugyancsak nem kimondottan könnyű természetű Beethoven kései remekét a MÁV Szimfonikus Zenekar estjén hallhatjuk majd: Kovács János dirigálásával, többek között Kolonits Klára és Cser Krisztián szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, március 12., fél nyolc). Szintúgy karcolhatatlan, de határozottan kisebb előadói apparátust igénylő csodákat kínál ugyanezen az estén a Zeneakadémia is, ahol három, szólóhegedűre szerzett Bach-mű fog Kelemen Barnabás vonója alá jutni (március 12., fél nyolc).

Végül egy nagy lélek szereplését hirdesse ajánlónk, hiszen az Óbudai Danubia Zenekar jövő pénteki koncertjén az utolsó szám Dvořák h-moll csellóversenye lesz Perényi Miklós szólójával (Zeneakadémia, március 13., fél nyolc). Persze Hámori Mátéék zenekari estje addig sem lesz éppenséggel érdektelen, elvégre a nyitószám Kurtág György műve, aquasi una fantasia… lesz, s még egy Haydn-szimfóniát is elénk hoz majd a műsoruk: úgy középtájról, a La passione melléknevű 49-es sorszámút.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.