A Szefcsik Zsolt hegedűművész által 1994-ben alapított s koncertmesterként máig általa vezetett Erdődy Kamarazenekar igényes műsorpolitikájának fontos része a magyar zenetörténet értékeinek ápolása – és persze a kortárs hazai termés felé is figyelemmel fordulnak. Annak is sokszor tanújelét adták már, hogy fogékonyak a lengyel szerzők muzsikájának szépségei iránt, s ebben a repertoárban is felfedező kedvvel válogatnak. Legutóbbi lemezük egyszerre hódol a kétféle érdeklődésnek: kis lengyel–magyar antológia, amelynek négy száma közül három a magyar zenehallgató számára kevéssé ismert vagy ismeretlen mű, a negyedik néhány éve keletkezett, új magyar kompozíció.
Szymon Laks, Rózsa Miklós, Orbán György és Wojciech Kilar olyan zeneszerzői kvartett, amelynek négy tagja közül három elhagyta hazáját: Laks a két világháború között Lengyelországból Párizsba költözött, Rózsa Magyarországról Lipcse, Párizs és London után Hollywoodba, Orbán 1979-ben Romániából (Erdélyből) Magyarországra. Színes a paletta: Laks Sinfoniettája neoklasszikus kompozíció, Rózsa vonószenekari Concertója erős Kodály- és Bartók-hatást mutat, Orbán Sopra canti diversi címen összefoglalt három folklórfeldolgozása posztmodern mű, míg a Rózsához hasonlóan sok filmzenét író Kilar Orawája határozott repetitív vonásokat mutat.
Szefcsik Zsolt vezetésével a zenekar tartalmas hangzással, igényes kidolgozással és élénk karakterizálással, fordulatosan és kontrasztgazdagon szólaltatja meg a műveket, felmutatva egyéni arcélüket és feltárva szépségeiket.
DUX Recording Producers, 2019
