Lemez

Elefánt: EL

  • Tóth Julcsi
  • 2019. november 30.

Zene

A 2011 óta működő zenekar negyedik albumára több slágergyanús dal is felkerült, de az EL a korábbiakhoz képest érettebb kitárulkozás. Kissé olyan, mintha egy impulzív, értelmiségi kör baráti beszélgetéseit hallgatnánk átgondolt sorokba szedve, jó sok nosztalgiával, de az eddigi albumok narratívájához képest kevésbé eredetieskedően, több önreflexióval.

A hangzás is változott, úgy tűnik, az eddigi underground hangvétel helyett poposabb, slágeresebb irányba indultak el. Például a lemezt beharangozó Ég veled című dalban, az Elefántra jellemző punkos gitározás a kilencvenes évek szintetizátorhangzásával egészül ki. Ugyancsak a tegnap köszön vissza – immár a ska jegyében – a Nem számít című számban, amelyet simán játszhatna a Prosectura is, és hallunk olyat is (Nincs harag), amikor nagy ívű, lírai zongorafutam keveredik a szintipoppal és a punk-rock zúzással. A lemez záródalának, a Órának a szövegét Murakami mágikus realizmusa ihlette, de a zongora és a dob játéka, valamint a kiállások is igen hatásosan támasztják alá a szövegíró-frontember, Szendrői Csaba mondanivalóját. Vagyis az idő múlását, ami egyébként nemcsak az utolsó számban jelenik meg, hanem a lemez egészét végigkíséri. Az EL az Elefánt eddigi talán legjobb, leg­érettebb – és korántsem régimódi – albuma, pedig a dalok java a 90-es évek végét, a 2000-es évek elejét idézi meg. Azokat az időket, amikor a zenekar tagjai még kissrácok voltak, és betárcsázós neten próbálták megfejteni az élet értelmét.

Launching Gorilla, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.