Lemez

Berlioz: Requiem

Zene

A zenetörténeti rangja rég bebiztosított, Fantasztikus szimfóniáját pedig igazán rogyásig játsszák világszerte, ám azért Hector Berlioz életműve körül egyebekben mégiscsak elkélnek a megszállott propagátorok, a nehéz feladatokra vadászó karmesterek. A nemzetközi színtéren ezek az elkötelezett Berlioz-népszerűsítők valamilyen okból különösen az angolszász muzsikusok közül kerülnek ki. Thomas Beecham meg Colin Davis nyomdokába lépve, illetve John Eliot Gardinerrel párhuzamosan működve ebben a sorban említendő az amerikai John Nelson, aki jószerint a nagy francia romantikus specialistájaként futja be az egész pályáját. A trójaiak nagyszerű lemezfelvétele nyomában idén márciusban az ugyancsak grandiózus koncepciójú „nagy halotti misét” adta elő egy londoni hangversenyen, méghozzá a Szent Pál-székesegyházban. A hatalmas zenekart és kórust megkövetelő, drámai hatásokban igencsak gazdag Requiem a lemezen és filmfelvételen egyaránt rögzített koncerten a legemelkedettebb formájában mutatkozott meg, helyenként szinte rácáfolva a zeneszerzői megalománia jelenlétére. (Jusson minden égtájra egy-egy rézfúvós szekció!) Egészen halk panaszra legfeljebb a két londoni kórust egyesítő énekkar kiegyenlítetlen pillanatai adhatnak okot, míg ellenben a Sanctus tételben szólóhoz jutó Michael Spyres magas hőfokú előadói motiváltságát és tenorjának kiművelt szépségét vajmi nehéz lenne a túlzó lelkesedés látszata nélkül kellőképpen méltatnunk.

Erato CD + bonus DVD, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.