SZIGET 2016

„Éles, elektromos hangokkal”

Hiroaki Umeda koreográfus

  • rés a présen
  • 2016. szeptember 4.

Zene

rés a présen: Mióta kooperálsz magyar kortárs táncosokkal?

Hiroaki Umeda: A közös projekt ötlete a múlt év elején merült fel, a konkrét munka pedig most májusban kezdődött. A Trafó Kortárs Művészetek Házával és a Sziget Fesztivállal való szakmai együttműködés folytán a két szervezet együttműködést ajánlott, melyben öt magyar kortárs táncossal dolgozom együtt. A csapat 2015 augusztusában egy nyilvános válogatással alakult ki. A koprodukcióba a Pro Progressione Kft. és a SÍN Kulturális Központ is beszállt, utóbbi látja el a produkciós vezetési feladatokat.

rap: Miről szól ez a munka?

HU: Az előadás címe Drives, ezt a Sziget 0. napján, augusztus 10-én 23.00-kor mutatjuk be a Színház és Tánc Sátorban. Az előadás az emberi testek és a vizuális elemek mozgásának dinamikájával foglalkozik. Az öt, karakterben egymástól nagyon különböző táncos – Dányi Viktória, Frigy Ádám, Horváth Nóra, Nagy Emese, Varga Csaba – a koreográfus által kreált közös mozgásanyaggal dolgozik: egyszerre hoznak létre individuális és egységes mozgást. A koreográfiához a zenét én hozom létre, éles, elektromos hangokkal dolgozom. Az előadásnak fontos vizuális eleme lesz a vetítés, melyet magyarországi művészek hoznak létre – Hajdú Gáspár, Papp Gábor és Kovács Zoltán, a XORXOR csoport tagjai Nagy Ágostonnal kiegészülve. Az absztrakt geometrikus elemeket alkalmazó videóanyag, az elektronikus zene és a koreográfia együttese furcsán organikus teret hoz majd létre.

rap: Mi az a Kinetic Force Method?

HU: A Kinetic Method elnevezésű módszer a saját testemből indul ki – ez a test nem táncosnak indult. Viszonylag későn, 20 éves koromban kezdtem el táncolni. Mikor elkezdtem, a testem nehezen alkalmazkodott hozzá. A saját módszeremet kellett megtaláljam, ahelyett, hogy különböző tánctechnikák elsajátításába fogtam volna. A módszer nem tánctechnika, sokkal inkább mozgástechnikának mondanám. Úgy gondolom, hogy ezt a módszert nem csupán táncosok, hanem bárki elsajátíthatja.

rap: Mikor láthatjuk még a Sziget után a Drivest?

HU: Szeptember 15-én és 16-án lesz látható a Trafóban, együtt a Holistic Strata című szólómmal, amely járt már itt. Mindannyian kíváncsian várjuk, hogyan lesz kerek egész a Drives és a Holistic Strata egy estén – az öt táncos koreográfiája és a szólóprodukció, melyek hasonló mozgásnyelvet alkalmaznak különböző interpretációban.

rap: Rajtad kívül lesz még japán művész a Szigeten idén?

HU: Úgy tudom, idén az én produkcióm képviseli egyedült Japánt.

rap: Van, amit szívesen megnéznél magad is?

HU: A produkció után még maradok a Szigeten egy-két napot, és biztosan el fogok látogatni a világzenei színpadra, illetve igyekszem megtalálni a kísérleti zenei produkciókat.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.