A sokat szidott posztmodern meg az idő vasfoga megágyazott a sallangok lehántásának, és eljött az a pillanat, amikor minden áttétel nélkül feldolgozhatók a témák, dúdolhatók, színezhetők, immár nincs más jelentésük, csak önmaguk. Ezzel megszületőben van a magyar sztenderd, amelyik van olyan jó, mint akármelyik. Nem lepődnék meg, ha ezek a dalok át tudnának törni, ha jeles külföldi zenészek korongjain is találkoznánk velük. Itt hívnám föl az Országimázs Központ szíves figyelmét ezeknek az anyagoknak a nemzetközi promotálására, dolgozzanak azon, hogy az egész világon Szenes Iván slágereit fütyörésszék a népek.
A Balázs Elemér Quintet Always That Moment címen most megjelent albuma a magyar közelmúlt tánczenéjét ültette át a mainstream jazz közegébe. Érdekes lenne összehasonlítani a Grencsó Kollektíva Rejtély című, hasonló tematikájú anyagával, de ez érintettségem miatt nem az én tisztem. Balázs Elemér kiváló zenészekkel vette magát körül, a zenekarvezető dobol, Egri János bőgőzik, Juhász Gábor gitározik, Tűzkő Csaba, aki hosszú, önkéntes száműzetésből tért vissza, tenorozik, és számomra nagy meglepetésként szerepel Dresch Mihály, aki tenoron, szopránon és kavalon játszik. A ritmusszekció korrekt, nem türemkedik az előtérbe, a két fúvós meg szép, nagy ívű szólókat fúj a laza, tematikus anyag köré. A hangszerelés nem túl invenciózus, a hangzás egy kicsinyt túl van polírozva, nincs semmi túlértelmezés, mondhatnám, a jazzel van elfedve az eredeti nyál.
Jó minőségű, oldott hangulatú zene, amely elkerüli a nosztalgia csapdáit, és lehetőséget nyújt két kiváló fúvós jutalomjátékára, szóval minden adott a sikerhez, de legalább a számok címeit kiírhatták volna magyarul is.
Czabán György Körfűrész
BMC, 2000
