mi a kotta?

Emberektől és dolgoktól

  • mi a kotta
  • 2025. május 14.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/20. hétre

„Amikor megjelentek az első tünetek, attól félt, hogy már soha nem lesz képes normális kapcsolatot fenntartani az emberekkel, és a félelme jogos volt. Annak a nehéz alkalmazkodásnak, amire rákényszerült, általában csak a külső jegyeit látták: ahogy öregedett, egyre excentrikusabbá, egyre nehezebb emberré vált. Ilyennek látszott azok szemszögéből, akik ismerték, és akikkel aktív kapcsolatban volt. Azt persze már sokkal nehezebb elképzelni, hogy Beethoven hogyan élte meg mindezt. A súlyos hallásvesztés éppen elég nehéz még ma is, amikor már rendelkezésre állnak fejlett hallássegítő készülékek, feliratozott tévéadások, támogató közösségek, és egyre erősebb a kulturális érzékenység a fogyatékkal élők szükségletei iránt. Beethoven ezek közül semmit nem érhetett el. Az osztrák Taubstummeninstitut, a siketnémák intézete 1779-ben alakult meg Bécsben, az elsők egyikeként Európában, s ez lett a meglehetősen nagyszámú siket populáció központi intézménye. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy Beethoven tudott volna ennek a közösségnek a létezéséről, arra meg végképp nincs, hogy bármilyen módon kapcsolatba lépett volna belük. (…) Helen Keller szerint »a vakság a dolgoktól választja el az embereket, a siketség az emberektől«.”

Így ír a komponista siketségéről Robin Wallace magyarul öt éve megjelent könyvében (Beethovent hallani), amelyben a zenetudós szerző felesége hallásának elveszítéséről és a zene újra megtalálásáról is szó van. Azt tudjuk, hogy Beethoven ezt a veszteségélményt hatalmas eszmék szolgálatába állította: „Szívből jött, találjon is utat a szívekhez” – írta a Missa solemnis kottája elé, amelyet a valamiféle vallásokon felülemelkedő spirituális tapasztalatnak szánt. A művet a Concerto Budapest és Keller András karmester tűzi műsorra, a szólókat pedig kiváló énekesek (Pasztircsák Polina, Schöck Atala, Bernhard Berchtold és Bakonyi Marcell) zengik. De Brahms Hegedűversenye is elhangzik ezen az estén a klasszis orosz hegedűművész, Szergej Krilov előadásában (Müpa, május 17., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.