mi a kotta?

Emberektől és dolgoktól

  • mi a kotta
  • 2025. május 14.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/20. hétre

„Amikor megjelentek az első tünetek, attól félt, hogy már soha nem lesz képes normális kapcsolatot fenntartani az emberekkel, és a félelme jogos volt. Annak a nehéz alkalmazkodásnak, amire rákényszerült, általában csak a külső jegyeit látták: ahogy öregedett, egyre excentrikusabbá, egyre nehezebb emberré vált. Ilyennek látszott azok szemszögéből, akik ismerték, és akikkel aktív kapcsolatban volt. Azt persze már sokkal nehezebb elképzelni, hogy Beethoven hogyan élte meg mindezt. A súlyos hallásvesztés éppen elég nehéz még ma is, amikor már rendelkezésre állnak fejlett hallássegítő készülékek, feliratozott tévéadások, támogató közösségek, és egyre erősebb a kulturális érzékenység a fogyatékkal élők szükségletei iránt. Beethoven ezek közül semmit nem érhetett el. Az osztrák Taubstummeninstitut, a siketnémák intézete 1779-ben alakult meg Bécsben, az elsők egyikeként Európában, s ez lett a meglehetősen nagyszámú siket populáció központi intézménye. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy Beethoven tudott volna ennek a közösségnek a létezéséről, arra meg végképp nincs, hogy bármilyen módon kapcsolatba lépett volna belük. (…) Helen Keller szerint »a vakság a dolgoktól választja el az embereket, a siketség az emberektől«.”

Így ír a komponista siketségéről Robin Wallace magyarul öt éve megjelent könyvében (Beethovent hallani), amelyben a zenetudós szerző felesége hallásának elveszítéséről és a zene újra megtalálásáról is szó van. Azt tudjuk, hogy Beethoven ezt a veszteségélményt hatalmas eszmék szolgálatába állította: „Szívből jött, találjon is utat a szívekhez” – írta a Missa solemnis kottája elé, amelyet a valamiféle vallásokon felülemelkedő spirituális tapasztalatnak szánt. A művet a Concerto Budapest és Keller András karmester tűzi műsorra, a szólókat pedig kiváló énekesek (Pasztircsák Polina, Schöck Atala, Bernhard Berchtold és Bakonyi Marcell) zengik. De Brahms Hegedűversenye is elhangzik ezen az estén a klasszis orosz hegedűművész, Szergej Krilov előadásában (Müpa, május 17., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.