Visszhang: lemez

Divide and Dissolve: Insatiable

Visszhang

Lehet-e politikus a doom metal, ha nincs szövege?

A Divide and Dissolve példája azt mutatja, hogy lehet. Az Ausztráliában élő, cseroki származású Takiaya Reed projektjéről van szó, aki Silvie Nehill ütős támogatásával készít minimalista kompozíciókat. Noha a sajtó Reedet jobb híján doom metal előadóként címkézi, aki jazzel és komolyzenével is kísérletezik, egy Divide and Dissolve-albumhoz mégsem a zene felől kell közelíteni. Reed ugyanis az antikolo­nia­lizmus élharcosa, aki olyan saját hangokkal is kifejezi üzeneteit, amelyeknek az eredete olykor csak képpel együtt derül ki. Például az egyik videóklipjében látható, hogy a hang onnan ered, hogy vizeletnek tűnő folyadékot köpköd James Cook emlékművére. Red ezzel is a fehér elnyomás elleni harcra szólít, de a zene a legfontosabb: legyen annyira „kemény”, hogy képes legyen elpusztítani a „fehér felsőbbrendűséget” is. Nem hinném, hogy például az Insatiable alig fél órája képes lenne erre, noha mindent megtesz érte: végletekig elnyújtott, fájdalmas gitártémák, amelyek egyszerre tűnnek kortárs komolyzenének, illetve valamiféle teljesen szétfacsart Black Sabbath-nak. Az egész hordoz valamiféle méltóságot, mert miután végighallgattuk a tíz szerzeményt, magunk sem értjük teljesen, miért akarjuk meghallgatni megint elejétől a végéig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.