Emléktúra - Steven Brill: Sodró lendület (dvd)

  • - ts -
  • 2005. június 30.

Zene

Ki a fene az a D. B. Cooper? Valljuk be őszintén, ritkán tesszük fel ezt a kérdést - még magunknak is.

Ki a fene az a D. B. Cooper? Valljuk be őszintén, ritkán tesszük fel ezt a kérdést - még magunknak is. Pedig lenne egy jó ötletem, hogy ki tudna kimerítő választ adni rá. Ha azt mondom, Treat Williams, a minimálisan elvárható informativitásnak eleget tettem: 1981-ben készült egy film, Roger Spotiswood rendezte, az volt a címe, hogy D. B. Cooper üldözése. Az említetten kívül az akkor már nagyon híres Robert Duvall és a különösen szemrevaló Kathryn Harrold (utána már csak véletlenül futhattunk össze vele, de inkább úgy se) domborított benne. Tök true story volt - meg egy kis ráadás. Nos, ez Cooper, az amerikai mitológia egyik mélységesen jellegzetes hérosza. Tolvaj ő is. 1971. november 24-én egy ejtőernyővel és a Northwest Airlines 200 ezer dollárjával ugrott ki a nevezett légitársaság 305-ös - az oregoni Portlandből Seattle-be tartó - járatáról. Azóta nyoma veszett, bár nem ritka szokás az Államokban e szavakkal itthagyni az árnyékvilágot: "I am Dan Cooper!" Vele persze odalett a szolidan meglehetős suska is, bár utóbb 5800 egység előkerült belőle, hogy hogyan, ne kérdezzék, az már jelen filmünk szíves közlése. Ám mielőtt rátérnénk, még egy szót a derék Danről. Tessék mondani, hogyan lehet valaki az amerikai mitológia megbecsült szereplője, ha egyszer úgy utálja a sült pulykát, hogy még a világból is ki lehet üldözni vele? Ha én filmesíteném meg D. B. Cooper üldözését, úgy kezdődne, hogy Államok-szerte kicsapódnának a sütőajtók, életre kelnének a piruló szárnyasok, és félelmetesen elindulnának Oregon felé. A magyarázat roppant egyszerű - és nem is én találtam ki. Nem figyelték a dátumot, hiba volt. A hálaadás ünnepe az Egyesült Államokban minden évben november negyedik csütörtöke (aki nem hiszi, kérdezze meg Vágvölgyi B. Andrást), ami tárgyévben 25-ére esett. Aki tehát szerdán kiugrott egy utasszállítóból, alighanem rühellte a pulykahúst. De lehetséges más megoldás is.

Mindez azonban egy cseppet sem von le Steven Brill filmjének értékeiből. Melyek viszont kevéssé számosak.

Három csákesz közül meghal a negyedik, kellene valamit csinálni a kedvéért. Mi sem egyszerűbb, találjuk meg D. B. Cooper lóvéját (mínusz 5800, ugye)! Fel a medvéktől, gyors folyású, nagy esésű hegyi folyóktól, rendőröktől (bizonyos amcsi moziszlengben ők is medvék), csajoktól és a teljesen hülyére maszkírozott Burt Reynoldstól sűrű Oregonba! Egyfelől mi dög meló lehetett Burtöt maszkírozni - alapjáraton is megjárta volna. Másfelől, ha én csinálom a balhét, hát áldozok például Treat Williams v. Robert Duvall honoráriumára, és belőlük csinálok hegyi debilt - azért. De a többi stimmel, sodró és vicces, mindgyakran vízbe esnek, áznak-fáznak a hősök, kinn vagyunk a jó természetben, kóla, csipsz - én is csíplek.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.