Ki a fene az a D. B. Cooper? Valljuk be őszintén, ritkán tesszük fel ezt a kérdést - még magunknak is. Pedig lenne egy jó ötletem, hogy ki tudna kimerítő választ adni rá. Ha azt mondom, Treat Williams, a minimálisan elvárható informativitásnak eleget tettem: 1981-ben készült egy film, Roger Spotiswood rendezte, az volt a címe, hogy D. B. Cooper üldözése. Az említetten kívül az akkor már nagyon híres Robert Duvall és a különösen szemrevaló Kathryn Harrold (utána már csak véletlenül futhattunk össze vele, de inkább úgy se) domborított benne. Tök true story volt - meg egy kis ráadás. Nos, ez Cooper, az amerikai mitológia egyik mélységesen jellegzetes hérosza. Tolvaj ő is. 1971. november 24-én egy ejtőernyővel és a Northwest Airlines 200 ezer dollárjával ugrott ki a nevezett légitársaság 305-ös - az oregoni Portlandből Seattle-be tartó - járatáról. Azóta nyoma veszett, bár nem ritka szokás az Államokban e szavakkal itthagyni az árnyékvilágot: "I am Dan Cooper!" Vele persze odalett a szolidan meglehetős suska is, bár utóbb 5800 egység előkerült belőle, hogy hogyan, ne kérdezzék, az már jelen filmünk szíves közlése. Ám mielőtt rátérnénk, még egy szót a derék Danről. Tessék mondani, hogyan lehet valaki az amerikai mitológia megbecsült szereplője, ha egyszer úgy utálja a sült pulykát, hogy még a világból is ki lehet üldözni vele? Ha én filmesíteném meg D. B. Cooper üldözését, úgy kezdődne, hogy Államok-szerte kicsapódnának a sütőajtók, életre kelnének a piruló szárnyasok, és félelmetesen elindulnának Oregon felé. A magyarázat roppant egyszerű - és nem is én találtam ki. Nem figyelték a dátumot, hiba volt. A hálaadás ünnepe az Egyesült Államokban minden évben november negyedik csütörtöke (aki nem hiszi, kérdezze meg Vágvölgyi B. Andrást), ami tárgyévben 25-ére esett. Aki tehát szerdán kiugrott egy utasszállítóból, alighanem rühellte a pulykahúst. De lehetséges más megoldás is.
Mindez azonban egy cseppet sem von le Steven Brill filmjének értékeiből. Melyek viszont kevéssé számosak.
Három csákesz közül meghal a negyedik, kellene valamit csinálni a kedvéért. Mi sem egyszerűbb, találjuk meg D. B. Cooper lóvéját (mínusz 5800, ugye)! Fel a medvéktől, gyors folyású, nagy esésű hegyi folyóktól, rendőröktől (bizonyos amcsi moziszlengben ők is medvék), csajoktól és a teljesen hülyére maszkírozott Burt Reynoldstól sűrű Oregonba! Egyfelől mi dög meló lehetett Burtöt maszkírozni - alapjáraton is megjárta volna. Másfelől, ha én csinálom a balhét, hát áldozok például Treat Williams v. Robert Duvall honoráriumára, és belőlük csinálok hegyi debilt - azért. De a többi stimmel, sodró és vicces, mindgyakran vízbe esnek, áznak-fáznak a hősök, kinn vagyunk a jó természetben, kóla, csipsz - én is csíplek.
Forgalmazza az InterCom
