én tényleg tudtam (Prodigy presents The Dirtchamber Sessions volume one)

  • Bogibreak
  • 1999. április 1.

Zene

"El akarom kerülni, hogy olyan zenét csináljak, amit várnak tõlem. Az utolsó albumunkon párszor már beleestem ebbe a csapdába" - mondja Liam Howlett, vagyis maga a Prodigy. Ha többre nem is futotta, ez mindenesetre sikerült. A Prodigy két sorlemeze közötti szünetben Liam visszakanyarodott a kezdetekhez, és összerakott egy elég sajátos old-school mixalbumot. De ne szépítsük, a lemezen hallható Sex Pistols- "gyalázás" hallatán az õspunkok már gyülekezõt fújtak, hogy Howlett orrából és fülébõl kiszaggassák a karikákat.

Mielõtt belemennénk a történelmi rap vs punk konfliktusba, idõzzünk kicsit a kellemes, dallamos Dirtchamber címnél. Liam állítólag nem tudta, hogy egy hardcore homokosmagazin nyomán nevezte el a lemezét. Persze megeshet, hogy tényleg nem ismerte a Szenny-szoba, Mocsok-kamra címen futó újságot, ugyan azt elismeri: "Egy turnéállomáson az elsõ dolog, amit ellenõrzünk, hogy van-e pornócsatorna a hotelszobában. Néha meg ismert pornósztárok neve alatt jelentkezünk be."

Na igen, a hírhedt Prodigy. A kis Howlett mindig csak ezt az egyetlen szót firkálta a késõbbi bandatagoknak készített válogatásokra. Meg kell hagyni, ügyes kis szó, egyaránt utalhat csodagyerekre és torzszülöttre. Mára e névvel Liam a színtér egyik leggazdagabb producere lett, az a tipikus apró termetû irányítójátékos-fajta. "Szerencsés vagyok, mert a zenekarból én tudok egyedül elbújni a hangszereim mögé, így nem ismernek fel túl gyakran az utcán. (...) A platinalemezeimet odaadtam a faternak. Nincs szükségem olyan tárgyakra, amelyek arra emlékeztetnek, hogy ki vagyok."

Howlett szívesen fikázza a Pete Tong-féle sztár DJ-ket. A zenekarosdival ugyan más utat választott, de hát egykor õ is a lemezjátszók mögött kezdte. "Az volt a különbség köztem és a többi DJ között, hogy én tényleg tudtam mixelni." A magát túlkvalifikált club DJ-nek tartó Liam most a Dirtchamberrel izomból ment neki a dance-szcénának. Nagyon baszta már a csõrét, hogy a kommersz korongosok annyi szar számot megengedhetnek maguknak az old-school szettjeikben. Szerinte a hallgatóság éppoly coolnak szeretne mutatkozni, mint a lemezlovas, ezért tesz úgy, mintha minden mûködne. "A többség így sose fogja megtudni, mi is valójában az old school." Az egész revivalt egy nagy fosnak nevezi, ami csak a Run DMC-slágereknél leragadt fuksz-csörgetõknek való.

"Én a hip-hopból jöttem, errõl szól a mixem. Teszek rá, ha nem tetszik a dance-rajongóknak, majd bejön a b-boyoknak." Ami végül is rendben, hanem a számtalan "öreg" rappert félretéve, vessünk egy pillantást a további elõadókra. A Chemical Brothers, Propellerheads, Fatboy Slim, Coldcut-féle mai táncoltatók érthetõen kaptak helyet, viszont a Charlatans, Jane´s Addiction, KLF, Pistols, Primal Scream, Barry White, JB´s, Jimmy Castor nevek láttán kicsit megütközik a jóérzésû ember. Brit pop, posztpunk, pszichedelikus gitárzene, nyál soul- és funkkövületek.

A Prodigy-rajongók nagyobb részének ez a lista bizonyára túl eklektikus, bár lehetnek hozzám hasonló elvetemültek, akiknek egy L. L. Cool J vagy egy Meat Beat Manifesto egyformán érdekes lehet. A válogatás számainak 90 százalékával tulajdonképpen nincs is semmi baj. Külön-külön megállják a helyüket, és szerkesztõjük viszonylag kifinomult ízlésérõl tanúskodnak. Liam még a countryban is talál jó breakeket, egy-egy ilyen kitekintés ritka, de hálás pillanata az albumnak (Babe Ruth: The Mexican). Különben meg ötvenegy percben körülbelül ugyanennyi szám, "cut and drop" stílusban, ami leginkább nyers, éles váltásokat és a mai fogalmaik szerinti mixelés szinte teljes mellõzését jelenti. "A hallgató akár a darabokból összeragasztott szalagot is odaképzelheti."

A szándékkal ellentétben mégis energiaszegénynek tûnik a kollázs, túl gyorsan folyik át rajtunk. Rohadtul utálom ezt a konklúziót, hiszen az ismerõs DJ-ken épp az olyan próbálkozásokat kértem eddig számon, amelyek megkísérlik, hogy mindent mindennel... No de sebaj, még csak a vol. 1 volt.

Bogibreak

XL Records/HMK, 1999

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.