Erik Truffaz Budapesten: Nut fú

  • Czabán György B.
  • 2002. november 1.

Zene

Alegérdekesebb dolgok a könynyűzene világában manapság a nu jazzben születnek. Az elnevezés pontos, s bár semmit nem jelent, valami olyan zenére utal, ami a jazzhez kapcsolódik, annak újabb iránya, felhasználva a kilencvenes évek alternatív tánczenéinek eredményeit. Főleg a ritmusalapokra, az előrehozott basszusszólamokra, groove-okra, loopokra, hangmintákra gondolunk. Beszüremkedik egy kis hetvenes évek, visszajön a Fender és a Hammond orgona, az énekesek inkább mc-k vagy rapperek, és a dologban van valami kúlos távolságtartás. A folyamat, a hangzás, a textúra válik meghatározóvá a dallam rovására, ezért nem dolgoznak fel például sztenderdeket. Az egyik nagyszülő a minimal art, a zenék gyakran legószerűen építkeznek, könnyű őket szétszedni és újra összerakni, amiből számos remixalbum következik. Az irányzat jeles képviselői az amerikai Medeski Martin and Wood, de erős az európai vonulat is - a dán Bugge Wesseltoft és a Wibutee, az olasz Nicola Conte és persze a svájci-francia Erik Truffaz, akit szerencsére időben és bőségesen megkapunk.
Alegérdekesebb dolgok a könynyűzene világában manapság a nu jazzben születnek. Az elnevezés pontos, s bár semmit nem jelent, valami olyan zenére utal, ami a jazzhez kapcsolódik, annak újabb iránya, felhasználva a kilencvenes évek alternatív tánczenéinek eredményeit. Főleg a ritmusalapokra, az előrehozott basszusszólamokra, groove-okra, loopokra, hangmintákra gondolunk. Beszüremkedik egy kis hetvenes évek, visszajön a Fender és a Hammond orgona, az énekesek inkább mc-k vagy rapperek, és a dologban van valami kúlos távolságtartás. A folyamat, a hangzás, a textúra válik meghatározóvá a dallam rovására, ezért nem dolgoznak fel például sztenderdeket. Az egyik nagyszülő a minimal art, a zenék gyakran legószerűen építkeznek, könnyű őket szétszedni és újra összerakni, amiből számos remixalbum következik. Az irányzat jeles képviselői az amerikai Medeski Martin and Wood, de erős az európai vonulat is - a dán Bugge Wesseltoft és a Wibutee, az olasz Nicola Conte és persze a svájci-francia Erik Truffaz, akit szerencsére időben és bőségesen megkapunk.

Truffaz apja szaxofonos, de a gyermek, Miles Davis hatására, a trombitát választja. Tizenhat évesen már a genfi konzervatóriumban tanul, 1984-ben alapítja első zenekarát. 1994-ben a Nina Valeria című lemezzel debütál, amit három év múlva az Out Of A Dream követ. Ezen még cizellált, hűvös jazzt játszik Chet Baker után szabadon, de a The Dawn és különösen a ´99-es Bending New Corners már teljesen önálló hangon szólal meg. Finoman megjelenik az elektronika és egy Nya nevű rapper, a ritmusok markánsabbá válnak, de marad a légies finomság. Ezután következik a nagyon érdekes Revisité című remixalbum, amin a szcéna komoly emberei értelmezik újra Truffaz felvételeit.

Az Erik Mantis című 2001-es lemezt a Ladyland Quartet nevű új csapattal rögzíti. Truffaz mellett Philippe Garcia dobol, Michel Benita bőgőzik és Manu Codija gitározik, aki teljesen váratlanul időnként hendrixes gitárszólókra ragadtatja magát. A rockos elemek mellett megjelenik az etno is, ám a sokféle hatás ellenére - furcsa módon - a zene nem esik szét.

Van egy decens dinamikája, de bársonyos és üde. Lassan leszögezhető: Truffaz ma az egyik legjobb trombitás a világon, szép, tiszta soundja van, Lester Bowie-ra utaló finom félrefújásokkal.

A siker sem marad el, még a Blue Note nevű patinás lemezcéget is meglepte az eladott példányszám. És most ez az együttes lép föl november 1-jén a Nemzeti Táncszínház Galériájában a lantos Anouar Brahennel és Mounir Troudi énekessel kiegészülve. S hogy még nyilvánvalóbb legyen az újabb jazz és a kreatív tánczenék rokonsága, az est folyamán föllépnek lemezlovasok is: a Jazz Turbulence színeiben Suhaid és Haze, a Tilos Rádió képviseletében Palotai Zsolt, dj Mangó és Márkos Albert csellóművész társaságában.

Czabán György B.

www.eriktruffaz.com

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.