Péntek éjszaka van, a hõmérséklet valahol a nulla és a fagyhalál között ingadozik, a sor rémisztõen hosszú, a türelmesen didergõ várakozók bõszen bátorítják egymást, hogy bent minden jobb lesz. S bár az ajtó és a szigorú biztonságiak túloldalán ugyanolyan hideg van, mint az utcán, legalább a lelkünket melengetheti a tudat, hogy épp a jófejség legújabb csúcsteljesítményeként beharangozott házfoglaló buliban vagyunk. Körbejárva barokkos túlzásnak tûnnek a Music Television honlapjára (is) felpakolt hirdetmény olyan kitételei, mint "a hazai squatterek (azaz házfoglalók) újabb mérföldkövet próbálnak letenni a jövõ nagy közösségi házának alapjába", fõleg, hogy a helyszín az udvaron felállított, rendkívül hangulatos mobilpiszoárt leszámítva alig különbözik a kismilliónyi pesti romkocsmától. Ez már csak azért is szomorú, mert a Csengery és a Dob utca sarkán egy ideje üresen álló bérházban lezavart egyszeri mulatság szervezõi kifejezetten ötletes médiakampánnyal ösztökélték bulizásra a jónépet, amiben a legsúlyosabb partifotók versenyeztetésétõl kezdve a kötelezõ jelleggel becsempészendõ lélekmelengetõig sok minden szerepet kapott. Mindez persze nem jelenti azt, hogy aki akarta, ne tudta volna jól érezni magát: sokak számára a múlt heti buli láthatóan maga volt a két emelet boldogság. A legelégedettebbnek tûnõ kollégák meglepõ módon nem a Love Room & Sex Hotel címkéjû szobák körül lófráltak (melyekben egyébként a koszlott padlószõnyegre dobott, nem kevésbé mocskos matrac biztosította az erotikával fûszerezett romantikus hangulatot), hanem a különféle zenei irányzatoknak hangot adó kisebb-nagyobb termekben ugrabugráltak lelkesen. Míg a Karaoke és a YouTube szobákban az egészségesnél nagyobb átéléssel elõadott lírai dallamoknak jutott a fõszerep, addig a Funk, az R'n'B, a Techno és a Hardcore részlegen akkora volt az egy négyzetméterre jutó nettó lazaság, hogy az egybegyûlteken túl kis híján a ház is szétesett.
A Csengery és a Dob utca sarkán
**
