Ne legyenek azonban illúzióink: igen kevés ember vállalkozik arra, hogy mûanyag rekeszekbõl ülõbútort állítson össze, vagy befessen egy betonkeverõ autót. Amennyiben azonban a nézést aktív cselekedetnek tekintjük, a jó szándékú projekt keretében találkozhattunk néhány szép színesre befestett, használaton kívüli pincebejáróval - a legtöbb valamilyen ismeretlen okból Vasarely mester op artos stílusát imitálta. Továbbá megcsodálhattuk volna a Blahán bemutatott szmogreduktor-állomást, amely a balatoni alga oxigéndúsító tulajdonságát demonstrálta - ha helyénvalónak éreztük volna, hogy a környezetszennyezés problémájával éppen a napi ételadagért sorban álló, elesett embertársaink közvetlen közelében kell szembesülnünk.
A Mikszáth tér környékének boltosait viszont érdekelte a projekt: az Élõ Galéria keretében a tulajdonosok és bérlõk mesélték el az adott szórakozóhely vagy üzlethelyiség történetét. A koszlott házfalakra applikált szövegek nyomán jelenné vált a múlt: Krúdy Gyula sétái, Zappa koncertje a Tilos az Á-ban, a cukrászdában habos kakaót rendelõ Margaret Thatcher. Suttogtak a házak, megelevenedett a velünk élõ, láthatatlan történelem. Kicsit otthonos lett a hely, és volt is mit nézni meg olvasgatni. A semminél ez is több.
Józsefváros, október 2-11.
***
