film - VAKÍTÓ FEHÉRSÉG

  • - köves -
  • 2009. október 15.

Zene

Csatlakozz a hadsereghez! A jelentkezésre buzdító hirdetésekben a hazafiság és a helytállás legszebb példái szoktak felvonulni, még a sár is aranyból van, a kedvcsináláshoz mégis több kell. Hogy mennyivel több, kiválóan példázza a Vakító fehérség, melyet, ha készítői az antarktiszi rendőrség kampányának szánták, már adhatják is a jelentkezési lapot.
Csatlakozz a hadsereghez! A jelentkezésre buzdító hirdetésekben a hazafiság és a helytállás legszebb példái szoktak felvonulni, még a sár is aranyból van, a kedvcsináláshoz mégis több kell. Hogy mennyivel több, kiválóan példázza a Vakító fehérség, melyet, ha készítõi az antarktiszi rendõrség kampányának szánták, már adhatják is a jelentkezési lapot. Az Antarktiszon ugyanis egyedüli rendõri erõként Kate Beckinsale teljesít szolgálatot. Olyan alakkal, amilyet a színésznõ fejlesztett ki magának, nem lehet könnyû nehéz életû munkáslányokat játszani, mert az elsõ (s egyben az utolsó) nehézség, ami eszünkbe ötlik róla, hogy a megterhelõ forgatás során biztosan nehéz volt az egyeztetés a személyi trénerrel. Szóval nehéz lehet neki itt minálunk, a halandók körében, de mentségére szóljon, nem is tesz úgy, mintha ide tartozna. Gyorsan meg is szabadul a szolgálati thermopulóvertõl, s irány a zuhanyfülke - tegye fel a kezét az a magára valamit is adó krimi (az Elemi ösztönnek most hallgass), mely a feszültségkeltésnek ilyen merész eszközével merne élni, s már rögtön a legelején! Szóval akár bátor és önironikus startnak is nevezhetnénk Beckinsale zuhanyba küldését, az ezt követõ másfél órára azonban elzárják a meleg vizet: mindenki rettenetesen komolyan veszi a hideglelést, sokasodnak a hullák, s néhány összefagyott szovjet katona is elõkerül a hóból. Ez remek összekötõ kapocs lehetne a Dead Snow címû norvég nácis zombifilmmel (utóbbi hamarosan kijön DVD-n), de nincs ilyen szerencsénk: ahogy az élõk, úgy a halottak sem kelnek életre.

Az InterCom bemutatója

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.