film - VAKÍTÓ FEHÉRSÉG

  • - köves -
  • 2009. október 15.

Zene

Csatlakozz a hadsereghez! A jelentkezésre buzdító hirdetésekben a hazafiság és a helytállás legszebb példái szoktak felvonulni, még a sár is aranyból van, a kedvcsináláshoz mégis több kell. Hogy mennyivel több, kiválóan példázza a Vakító fehérség, melyet, ha készítői az antarktiszi rendőrség kampányának szánták, már adhatják is a jelentkezési lapot.
Csatlakozz a hadsereghez! A jelentkezésre buzdító hirdetésekben a hazafiság és a helytállás legszebb példái szoktak felvonulni, még a sár is aranyból van, a kedvcsináláshoz mégis több kell. Hogy mennyivel több, kiválóan példázza a Vakító fehérség, melyet, ha készítõi az antarktiszi rendõrség kampányának szánták, már adhatják is a jelentkezési lapot. Az Antarktiszon ugyanis egyedüli rendõri erõként Kate Beckinsale teljesít szolgálatot. Olyan alakkal, amilyet a színésznõ fejlesztett ki magának, nem lehet könnyû nehéz életû munkáslányokat játszani, mert az elsõ (s egyben az utolsó) nehézség, ami eszünkbe ötlik róla, hogy a megterhelõ forgatás során biztosan nehéz volt az egyeztetés a személyi trénerrel. Szóval nehéz lehet neki itt minálunk, a halandók körében, de mentségére szóljon, nem is tesz úgy, mintha ide tartozna. Gyorsan meg is szabadul a szolgálati thermopulóvertõl, s irány a zuhanyfülke - tegye fel a kezét az a magára valamit is adó krimi (az Elemi ösztönnek most hallgass), mely a feszültségkeltésnek ilyen merész eszközével merne élni, s már rögtön a legelején! Szóval akár bátor és önironikus startnak is nevezhetnénk Beckinsale zuhanyba küldését, az ezt követõ másfél órára azonban elzárják a meleg vizet: mindenki rettenetesen komolyan veszi a hideglelést, sokasodnak a hullák, s néhány összefagyott szovjet katona is elõkerül a hóból. Ez remek összekötõ kapocs lehetne a Dead Snow címû norvég nácis zombifilmmel (utóbbi hamarosan kijön DVD-n), de nincs ilyen szerencsénk: ahogy az élõk, úgy a halottak sem kelnek életre.

Az InterCom bemutatója

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.