Talán csak Etus sejtette, hogy eljön majd a nap, amikor egy buliban a virágmintás pongyola és a csokornyakkendõvel bolondított könyökvédõs zakó lesz a legmenõbb szerelés. De az már a mindentudó lakótelepi nagyi fejében sem fordulhatott meg, hogy bõ tíz évvel utolsó agyagküblije megformázása után huszonéves fiatalok teli torokból fogják üvölteni, hogy "Vágási Feri rules!". A retróhullámot meglovagoló hepaj szervezõi ráéreztek a közigényre, miközben humorérzékért sem kellett a szomszédba menniük. Mondjuk megfelelõ technikáért azért illett volna, bár a folyamatosan bedöglõ mikrofon problémáját karakteres pisszegéssel és "Akit nem érdekel, az menjen ki!" felszólításokkal orvosolni igyekvõ hangosító brigádnak köszönhetõen a jelenlévõk (legnagyobb örömükre) egy Kutya vezényelte alagsori dínomdánomban érezhették magukat. Csendre, rendre, fegyelemre pedig tényleg szükség lett volna, hisz' a rakendroll beindulása elõtt a kultikussá lett teleregény egyes kulcsfigurái kergették emlékeiket a pódiumon. Több kulisszatitokra is fény derült, például hogy a fent nevezett Feriként elhíresült Nemcsák Károly valóban nem ért a számítógéphez, így teljes átéléssel küzdött a masinával a panelcsõdör idevágó jeleneteiben. (Csak erõs idegzetûeknek ajánlott etûd: Szomszédok 301. - V. F. gépe lefagy.) A panelszellem megidézéséhez egy (sajnos) csak egyéjszakás kiállítás is hozzájárult, ahol olyan kulturális unikumok kerültek bemutatásra, mint Lenke néni évszakok szerint leosztott otthonkái vagy Mágenheim Julcsi elsõ sétálómagnója. És hogy a tanulság se maradjon le a végérõl: attól, hogy valami vérciki, még lehet rá csörögni.
Tûzraktér, január 8.
*** és fél
