Zene

Film: Almásy a sivatagban (Az angol beteg)

Nyálas rettenet és szívmelengető romantika. Ez maga a dialektika. A celluloid dialektikája. Annyit lehetett tudni előzetesen Az angol betegről, hogy kilenc Oscart kapott, és a magyar Almásy Lászlóról szól. Naná, hogy megnézzük. Oscar ritkán találkozik honfitársainkkal, kár lenne kihagyni, amikor mégis.
  • 1997. május 8.

Film: A késügynök halála (A rajongó)

Robert De Niro, aki elsősorban meleg, szomorú mackószemének köszönhetően került be a Nagy Amerikai Filmszínészek díszes társaságába, szívesen játszik őrülteket, rendezők szívesen játszatnak vele hisztérikus, magányos lázadókat, akiknek még okuk is van.
  • 1997. május 8.

Könyv: Látástól vakolásig (Libuse Moníková: A homlokzat)

Azt beszéli már az egész város, hogy megíródott a regény. Fokmérői: Musil, Canetti, Conrad, Hrabal, Hasek, Kundera és a posztmodern. Ámde mielőtt feltépnénk az Írók Boltjának ajtaját az új kötelező irodalomért, érdemes végiggondolni, mit várunk ma a metrón vagy a lefekvés előtt negyedórára előkapott prózától.
  • 1997. május 1.

Régi, most (The Roots)

Mint a képen is látható, a Roots tagjai szelíd, finom fejek, azzal azonban nagyon ki lehet őket idegelni, ha alternatív hip-hopnak titulálják a zenéjüket. Mindent, csak azt ne! Inkább maguk csomagolnak: organikus, igazi - valahogy így.
  • 1997. május 1.

Hm, hm (Marcus Miller a PeCsában)

Marcus Millert a PeCsa szabadterére szánta a szervező, arra gondolt, gondolom, hogy 1. a kortárs dzsessz halálra kaserolt sztárjainak egyike, 2. amúgy is megy a funky alapú dzsessz, s végtére 3. elkerülhető a havazás áprilisban. Szegény Private Music. A gyorsmérleg úgy fest, harmadannyian váltottak jegyet a betelepített koncertre, mint ahogy kihozható lett volna nullára. A szakma mindazonáltal egy az egyben kivonult, és nagyon jó volt neki. 1. Kibulizta a tiszteletjegyét, és 2. megnyugodhatott: milyen jól lehet boldogulni különösebb eredetiség nélkül is. Ami azért, na jó, túlzás egy kicsit.
  • 1997. május 1.

Film: A selejt maga (Alan J. Pakula: Az ördög maga)

Alan J. Pakula új munkája ékes példája annak, hogyan lehetséges maximális anyagi ráfordítással a minimálisnál is kevesebbet kihozni valamiből. Következésképpen ebben a filmben nem az az izgalmas, ami benne van, hanem ami kimaradt belőle.
  • 1997. április 24.

Tévé-színház: Jánosnak jelenése van (Salome)

"Tudja, mi az én életem nagy tragédiája? - kérdé egyszer Oscar a barátját, André Gide-et. - Hogy a zsenialitásomat az életembe vittem bele, a műveimbe meg csak a tehetségemet." Oscar Wilde sok ilyen jót talált ki, az se semmi, amit a halálos ágyán bírt mondani, Tandori Dezső fedezte fel (egy kukában), és adta közre: "Vagy én, vagy a tapéta. Kettőnk közül az egyiknek mennie kell." Oscar kortársa, cimborája volt Verlaine-éknek, imádta szintén a botrányt, pukkasztani a polgárt, hörögtetni a filisztert, csakhogy ő - és ez volt a másik nagy tragédiája - nem a szabad szellemű Franciaországban született. A következményeket ismerjük, két év kényszermunka a readingi fegyházban.
  • 1997. április 24.

Film: Kinn a vízből (Harvey Keitel új szerepben)

Na, ez az a film, aminek a magyar címét nem vagyok hajlandó leírni, mert már annyira bornírt, annyira kárpátaljai szárnyvonalas, hogy jóérzésű moziüzem-igazgató helyében ki sem tenném a portál fölé, inkább hagynám, hogy szájhagyomány útján terjedjen el a városban, mit játszom a nagyteremben. Angolul egyébként úgy nevezték el, hogy Head Above Water, ami ugyancsak nem egy nagy durranás, de azért mégis.
  • 1997. április 24.

Könyv: Macskaköves ucca (Vár ucca tizenhét, 1996/2 - Lengyel Péter-összeállítás)

Röstellem, eddig fogalmam sem volt, hol a Vár ucca tizenhét (Veszprémben), nem került kezembe a folyóirat? almanach? (negyedévkönyv), pedig már negyedik éves, s olyan híres emberekről közölt eleddig tematikus összeállítást, mint Cholnoky Viktor, Csikász Imre, Ányos Pál, Verancsics Faustus, Auer Lipót, Eötvös Károly. Cholnoky (még ha Viktor is) és Eötvös (lett légyen bár Károly) régi ismerős, Ányos Páltól is dereng A boldogtalannak panasszai a halavány holdnál, Verancsics meg valami szótárt írt (szótáríró és polihisztor, megnéztem a lexikonban, csanádi püspök, mellesleg megszerkesztette a világ első használható ejtőernyőjét, s ki is próbálta, egy firenzei toronyból leereszkedvén, a püspök alászáll).
  • 1997. április 24.

Könyv: Kolumbia nem alszik (G. G. Márquez: Baljós óra)

Egy kis faluban, Macondótól nem messze, látszólag rend, nyugalom és béke honol. Az álmok mégis katasztrófát jövendölnek, a sors élettelenül gurul. Ismeretlen tettesek falragaszokon tesznek közzé olyan pletykákat és rágalmakat, amelyeket mindenki ismer. A leleplezéstől való félelem járványként terjed házról házra. A falu elöljárója rögvest elhatározza, hogy megvédi a "tisztességes" polgárság erkölcseit. Rászabadítja haragját a helybéliekre, s mintha ez a vezeklés és feloldozás szertartása lenne, nyomában vér, verejték és könnyek hullanak.
  • 1997. április 24.

Film: Vissza a Zónába (Janisch Attila: Hosszú alkony)

München 700 kilométer ide, tán Velence is, Párizs úgy ezerhárom lehet, Amszterdam megvan ezerhat is. És vannak a nonstop autóbuszos turista, bevásárló autóbuszos utak, mindenféle utazási irodák szerveznek ilyeneket. Este hatkor fölszállsz, pisi, kaki, videó, hűtőszekrény a buszon, nincs megállás harmadnap hajnalig, mire megérkezel, akkurát hulla vagy, egy halott ember, megveszed a kezed ügyébe eső első akciós oxigénsátrat, és irány haza: nonstop.
  • 1997. április 17.

Nyolc kis kritika

KIÁLLÍTÁS12 átmásolt regényMiroslav Mandic tárlataMiroslav Mandic szerb festő, filozófus, költő, szerzetes, koldus és csavargó l991-ben elhatározta, hogy tíz évig gyalogolni fog Európában. Mindennap húsz kilométert, azaz huszonhatezer lépést.
  • 1997. április 17.