Farkasétvágy (Nancy Friday: Nők a csúcson)

  • 2004. április 15.

Zene

A 60-as évek végén New Yorkban Nancy Friday a fejébe vette, hogy ha neki pajzán gondolatai vannak, akkor biztos más is így van ezzel. Kérdezősködni kezdett, de csak néztek rá ostobán, nem értették, mi a kórság az a "női szexuális fantázia".

A 60-as évek végén New Yorkban Nancy Friday a fejébe vette, hogy ha neki pajzán gondolatai vannak, akkor biztos más is így van ezzel. Kérdezősködni kezdett, de csak néztek rá ostobán, nem értették, mi a kórság az a "női szexuális fantázia".

Ám ő addig kötötte az ebet a karóhoz, amíg csak kipiszkálta valahogy néhány nő bűntudattal, féltve őrzött szexuális képzelgéseit. Az 1973-ban közreadott My Secret Garden (Titkos kertem) az enigmatikus cím ellenére nem virágnyelven, hanem nagyon is nyíltan szól a szexualitásról, a maszturbációról. Nem titkolt célja a fantáziák akkurátus dokumentálásán túl az inspiráció-nyújtás, az, hogy olvasói a könyv lapozgatásán túl bátran használják másra is az ujjukat.

Nancy Friday a 70-es évek Amerikájában kibontakozó szexuális forradalom meghatározó egyénisége. Az elmúlt harminc évben tucatnyi tabudöntögető bestsellert írt. Nők millióit segítette ahhoz a felismeréshez, hogy lábuk közt nem egy

szégyellni való lyuk

tátong, az önkielégítés nem bűn, és felelősséget kell vállalniuk saját szexuális jólétükért. Eleve szemben állt a harcos, férfigyűlölő feminista vonulattal, amely csak a gazdasági egyenlőség kivívására törekedett, miközben szőnyeg alá söpörte a szex kérdését. Szerinte a nők sokszor igazságtalanul okolják partnerüket elmaradt orgazmusaikért. Meg kell viszont tanulniuk megkülönböztetni a szexuális vágyat a szerelemtől, és le kell számolni a társadalom által beléjük sulykolt jókislány-szereppel. A nők börtönőrei szerinte olyan nők, akik nem engedik, hogy a vágyálmok a felszínre törjenek. Nancy a női fantáziákon kívül a férfivágyakról is lerántotta a foltos lepedőt, kiírta magából ősdühét az anya-lány viszonnyal kapcsolatban, legutóbb pedig a nők közti versengést helyezte új meg-világításba.

Kár, hogy Nancy Friday, aki szinte intézmény Amerikában, mire nálunk megjelenik, már történelem. Nemcsak a csúcson van túl, mire ideér, de a zuhanyon is. Első kötete tizenhét év késéssel jelent meg magyarul Női szexuális ábrándok címen. A rendszerváltás első éveiben, aluljárói pornólaphalmok közt türelmesen várta, mikor jön valaki, aki nemcsak egy keményvonalas képes újságot, hanem egy erotikus fantáziákkal teleírt súlyos könyvet is elbír fél kézzel. Könyve az adott történelmi pillanatban nem talált utat a hazai nőközönséghez.

Biztosan nagyobb hatással lesz a magyar nők libidószintjének alakulására a most kiadott kötet. Eredetileg 1992-ben jelent meg, százötven nő vallomását tartalmazza. Szintén fantáziagyűjtemény, de egy (nagyrészt Friday tevékenységének eredményeképp) szexuálisan felszabadultabb, követelőzőbb generáció kollektív képzeletének a lenyomata. "Az első fantáziagyűjtemény úriasszonyokhoz illő csipegetés volt az új nő farkasétvágyához képest" - állítja.

A pornóműfajból ismerős tematikus csoportokban sorakoznak a vallomások (szado, orális, csoport, leszbi stb.), olyan címekkel mint "A behajolós didi-lady", "Hogyan csapoljunk meg egy gorillát", "Egy tüzelő szuka vágtázik az arcomon" vagy "Megdöflek a tűsarkammal!". Színre, szagra, kilóra a Private Gold világa ez, képek helyett szavakba fröcskölve. Lehetséges volna, hogy mégis van átfedés a két legnagyobb erogén zóna, a női és a férfiagy működésében? Mindenesetre a verbális fantáziaorgiák nagy előnye, hogy nincsenek bennük hervasztó vizuális elemek, nem állnak sorba derékban elszelt

trottyos hímek,

nem rándulnak össze a fájdalomtól az élvezetet hazudó női arcok.

Mindenféle korú, társadalmi helyzetű és szexuális előéletű nő monologizál a könyvben: a tizenkilenc évestől, akinek még csak tizennégy pasija volt, a háromgyerekes frusztrált kövér fekete asszonyságon át az ötvenkét évespszeudoszűzig, aki férfival sosem volt, de ördöge a vibrátornak. Annyira belelovalják magukat a saját meséjükbe, hogy néha egyenesen technikai szünetet kell tartaniuk, és néhány orgazmus kicsiholása után folytatják csak a vallomást.

Magánügy, hogy ki mire indul. Törzsi beavatás, puncigaléria, kivetkőzött apáca, nagyfiaival játszadozó nő, apucit bepelenkázó mami, kutyát meglovagoló vagy magát pedofil férfinak képzelő nő. Egy biztos, ez a pornógyűjtemény hosszú és egyenetlen, jót tett volna neki az erősebb szelektálás. Enciklopédikus igény ide vagy oda, hatszáz oldal lehangolóan sok a lepedőakrobatákból, dildózsonglőrökből. Még úgy is, ha a könyv alcímének megfelelően a valóság tükrében nézzük ezeket a szexuális fantáziákat. Mennyi nő, akinek lucskos álmaihoz sivár szexuális élet párosul, ha egyáltalán. Akinek triumfális orgazmusa csak nyomorúságos, magányos önkielégítés közepette sikerül. Régóta tudjuk, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, és most már azt is látjuk, hogy egy rendes háztartásban mindig van tartalék elem, gyertya, nyeles hajkefe vagy pudlikutya. Túl sokszor kísért ebben a könyvben a cinikus, kiüresedett, önmagába hajló maszturbáló nő képe, aki mellett - bár ott döngetnek minden oldalon - a férfiak csak statiszták vagy legfeljebb kukkolók.

Aki sokat markolász, keveset fog. De ne legyünk álszentek. Lehet, hogy egyszer jól jön még az a kevés is.

Orosz Ildikó

Konkrét Könyvek, 2004, 592 oldal, 3480 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.