A 60-as évek végén New Yorkban Nancy Friday a fejébe vette, hogy ha neki pajzán gondolatai vannak, akkor biztos más is így van ezzel. Kérdezősködni kezdett, de csak néztek rá ostobán, nem értették, mi a kórság az a "női szexuális fantázia".
Ám ő addig kötötte az ebet a karóhoz, amíg csak kipiszkálta valahogy néhány nő bűntudattal, féltve őrzött szexuális képzelgéseit. Az 1973-ban közreadott My Secret Garden (Titkos kertem) az enigmatikus cím ellenére nem virágnyelven, hanem nagyon is nyíltan szól a szexualitásról, a maszturbációról. Nem titkolt célja a fantáziák akkurátus dokumentálásán túl az inspiráció-nyújtás, az, hogy olvasói a könyv lapozgatásán túl bátran használják másra is az ujjukat.
Nancy Friday a 70-es évek Amerikájában kibontakozó szexuális forradalom meghatározó egyénisége. Az elmúlt harminc évben tucatnyi tabudöntögető bestsellert írt. Nők millióit segítette ahhoz a felismeréshez, hogy lábuk közt nem egy
szégyellni való lyuk
tátong, az önkielégítés nem bűn, és felelősséget kell vállalniuk saját szexuális jólétükért. Eleve szemben állt a harcos, férfigyűlölő feminista vonulattal, amely csak a gazdasági egyenlőség kivívására törekedett, miközben szőnyeg alá söpörte a szex kérdését. Szerinte a nők sokszor igazságtalanul okolják partnerüket elmaradt orgazmusaikért. Meg kell viszont tanulniuk megkülönböztetni a szexuális vágyat a szerelemtől, és le kell számolni a társadalom által beléjük sulykolt jókislány-szereppel. A nők börtönőrei szerinte olyan nők, akik nem engedik, hogy a vágyálmok a felszínre törjenek. Nancy a női fantáziákon kívül a férfivágyakról is lerántotta a foltos lepedőt, kiírta magából ősdühét az anya-lány viszonnyal kapcsolatban, legutóbb pedig a nők közti versengést helyezte új meg-világításba.
Kár, hogy Nancy Friday, aki szinte intézmény Amerikában, mire nálunk megjelenik, már történelem. Nemcsak a csúcson van túl, mire ideér, de a zuhanyon is. Első kötete tizenhét év késéssel jelent meg magyarul Női szexuális ábrándok címen. A rendszerváltás első éveiben, aluljárói pornólaphalmok közt türelmesen várta, mikor jön valaki, aki nemcsak egy keményvonalas képes újságot, hanem egy erotikus fantáziákkal teleírt súlyos könyvet is elbír fél kézzel. Könyve az adott történelmi pillanatban nem talált utat a hazai nőközönséghez.
Biztosan nagyobb hatással lesz a magyar nők libidószintjének alakulására a most kiadott kötet. Eredetileg 1992-ben jelent meg, százötven nő vallomását tartalmazza. Szintén fantáziagyűjtemény, de egy (nagyrészt Friday tevékenységének eredményeképp) szexuálisan felszabadultabb, követelőzőbb generáció kollektív képzeletének a lenyomata. "Az első fantáziagyűjtemény úriasszonyokhoz illő csipegetés volt az új nő farkasétvágyához képest" - állítja.
A pornóműfajból ismerős tematikus csoportokban sorakoznak a vallomások (szado, orális, csoport, leszbi stb.), olyan címekkel mint "A behajolós didi-lady", "Hogyan csapoljunk meg egy gorillát", "Egy tüzelő szuka vágtázik az arcomon" vagy "Megdöflek a tűsarkammal!". Színre, szagra, kilóra a Private Gold világa ez, képek helyett szavakba fröcskölve. Lehetséges volna, hogy mégis van átfedés a két legnagyobb erogén zóna, a női és a férfiagy működésében? Mindenesetre a verbális fantáziaorgiák nagy előnye, hogy nincsenek bennük hervasztó vizuális elemek, nem állnak sorba derékban elszelt
trottyos hímek,
nem rándulnak össze a fájdalomtól az élvezetet hazudó női arcok.
Mindenféle korú, társadalmi helyzetű és szexuális előéletű nő monologizál a könyvben: a tizenkilenc évestől, akinek még csak tizennégy pasija volt, a háromgyerekes frusztrált kövér fekete asszonyságon át az ötvenkét évespszeudoszűzig, aki férfival sosem volt, de ördöge a vibrátornak. Annyira belelovalják magukat a saját meséjükbe, hogy néha egyenesen technikai szünetet kell tartaniuk, és néhány orgazmus kicsiholása után folytatják csak a vallomást.
Magánügy, hogy ki mire indul. Törzsi beavatás, puncigaléria, kivetkőzött apáca, nagyfiaival játszadozó nő, apucit bepelenkázó mami, kutyát meglovagoló vagy magát pedofil férfinak képzelő nő. Egy biztos, ez a pornógyűjtemény hosszú és egyenetlen, jót tett volna neki az erősebb szelektálás. Enciklopédikus igény ide vagy oda, hatszáz oldal lehangolóan sok a lepedőakrobatákból, dildózsonglőrökből. Még úgy is, ha a könyv alcímének megfelelően a valóság tükrében nézzük ezeket a szexuális fantáziákat. Mennyi nő, akinek lucskos álmaihoz sivár szexuális élet párosul, ha egyáltalán. Akinek triumfális orgazmusa csak nyomorúságos, magányos önkielégítés közepette sikerül. Régóta tudjuk, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, és most már azt is látjuk, hogy egy rendes háztartásban mindig van tartalék elem, gyertya, nyeles hajkefe vagy pudlikutya. Túl sokszor kísért ebben a könyvben a cinikus, kiüresedett, önmagába hajló maszturbáló nő képe, aki mellett - bár ott döngetnek minden oldalon - a férfiak csak statiszták vagy legfeljebb kukkolók.
Aki sokat markolász, keveset fog. De ne legyünk álszentek. Lehet, hogy egyszer jól jön még az a kevés is.
Orosz Ildikó
Konkrét Könyvek, 2004, 592 oldal, 3480 Ft
