Koncert

Felabration Budapest 2017

  • m.l.t.
  • 2017. november 19.

Zene

A nigériai Fela Kuti az afrikai világzene legnagyobb hatású alakja volt – és az is maradt, miután 1997-ben magával ragadta az AIDS. Afrobeatnek nevezett zenéjében egyesítette James Brown funkyját a ghánai „high life” tánczenekarok veretes hangzásával, ám abban, hogy ikonná vált, a nigériai katonai rezsimmel való harca is komoly szerepet játszott. Ez elég brutális módon zajlott: börtönnel, száműzetéssel és fegyveres összecsapásokkal, amelyek során megölték az édesanyját és megerőszakolták a feleségeit. De legendás volt Fela magánélete is: súlyos excentrikussággal, szexizmussal, önzéssel, függőséggel. Afféle „mocskos” isten volt, amilyen Miles Davis vagy James Brown.

Halála után nyomban beindult az afrobeat revival. Előbb a fiainak (Feminek és Seannak), illetve rangosabb zenésztársainak (Tony Allennek és Dele Sosiminak) köszönhetően, aztán egy globális robbanással, mindenütt. Ennek része az először 1998-ban, Lagosban rendezett Felabration is, mintegy megidézve a megidézhetetlent: filmvetítéssel, előadásokkal és koncerttel.

Nálunk, hál’ isten, a sorozat mögé állt a Trafó, és ami a lényeg, felsorakozott két focicsapatnyi zenész. Játszottak korábban funkyt – a Qualitonsban vagy az Amoebában –, de most egy extra adagot kellett lenyomniuk. Ráadásul úgy, hogy partiban legyenek az élükre álló billentyűs-énekes Dele Sosimival is. Két és fél napjuk volt, hogy összepróbálják Fela számait, és láss csodát, meggyőzően működött a cucc. Oké, a fúvósoknál olykor érződött valami bátortalanság, de Dele frontemberként és karmesterként is szárnyakat adott nekik. Az öt fúvós mellett öt ütős, három gitáros és két billentyűs alkotta a bandát, de egy-egy számba beszálltak az Akkezdet Phiai és a Slow Village rapperei, valamint az Irie Maffiából Sena és a Chalabanból Saïd Tichiti is, egy kis hidacskát képezve Nigéria és Magyarország, illetve a múlt és a jelen között. Bár még az is lehet, hogy ez a jövő!

Trafó, október 14.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.