„Délelőttönként egy-egy órácskát zongoráznom kell neki, minden kiváló zeneszerzőtől valamit, lehetőleg időbeli sorrendben, s meg kell neki magyaráznom, hogy miben rejlik a fejlődésük. Ilyenkor ott ül a szoba sötét sarkában, miként Jupiter tonans, s vén szemei villámokat lövellnek. […] Azt már tudjátok, hogy naponta nála ebédelek. Olyankor is nagyon sok kérdést intéz hozzám, és asztalbontás után annyira élénk és közlékeny, hogy egy óránál tovább is kettesben marad velem, és szünet nélkül társalog. Mily csodálatos öröm, ha ő e pihenőóráiban egyszer rézmetszeteket mutogat és magyarázgat nekem, másszor az Hernanit elemzi, vagy Lamartine Elégiáit kritizálja, esetleg valami érdekesebb színházi estéről emlékezik meg vagy egy csinos leánykáról. […] Ismerve az illendőség szabályait tegnap megkérdeztettem, nem válok-e a terhére túlságosan gyakori látogatásaimmal. Akkor odafordult üzenetem átadójához: »Hiszen csak most kezdett el velem annak rendje-módja szerint beszélgetni, és ő a saját területén oly tisztán lát, hogy nekem sok tanulnivalóm van tőle.«” A családjához intézett egyik 1830-as levelében számolt be ekképp Felix Mendelssohn arról, miként is bánik vele a nagy Goethe: hogyan barátkozik egymással a 21 éves zeneszerző meg Weimar és az egész német kultúra nyolcvan felett járó büszkesége. Goethe baráti gesztusai éppúgy kivételesnek bizonyították a csodaifjút, mint ahogy erről árulkodnak majd az elkövetkező napok koncertjei is, meglepően gazdag áttekintést kínálva a rövid életű zseni életművéből.
Rögtön csütörtökön, a Müpa Régizene Fesztiváljának programján szerepel majd az a Máté-passió, amelyet Mendelssohn 1841-ben „korszerűsített” és mutatott be a lipcsei közönségnek – megalapozva a romantika Bach-kultuszát. A most korhű hangszereken megszólaló oratórium előadói Vashegyi György és muzsikustársai, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar lesznek (Nemzeti Hangversenyterem, január 22., fél nyolc). Vasárnap azután e két együttes, társulva a Collegium Vocale Gent kompániájával, Mendelssohn hatalmas és oly személyes témát feldolgozó oratóriumát, a Paulust ígérik számunkra, nem kisebb zenei atyamester, mint Philippe Herreweghe irányítása alatt (Nemzeti Hangversenyterem, január 25., fél nyolc). Mendelssohn-művel nyitják majd programjukat a Lett Zenei Napokon fellépő Sinfonietta Riga vonósai is (BMC, január 22., fél nyolc), s a Szentivánéji álom tételei fognak sorjázni a Nemzeti Filharmonikusok esedékes hangversenyén, ahol ezután a fuvolás Michael Martin Kofler egy igazi különlegességgel, Ibert 1934-es Fuvolaversenyével kecsegtet (Nemzeti Hangversenyterem, január 28., fél nyolc).
„Túl sok szó esik a zenéről, és mégis milyen keveset mondanak róla” – hangzik a messze múltból Mendelssohn intése, így locsogás helyett jöjjön még két koncert ajánlónk végére. A Régizene Fesztivál pénteki eseménye Spányi Miklós és Concerto Armonicójának Bach-koncertje lesz: ezúttal Johann Sebastian és ötödik gyermeke, Carl Philipp Emanuel műveinek összepárosítását kínálva (Fesztivál Színház, január 23., fél nyolc). Szombaton pedig jön az Orosz Nemzeti Zenekar, hogy Mihail Pletnyov vezénylete alatt Glazunov–Csajkovszkij-programot játsszon, az oly népszerű hegedűverseny szólóját napjaink legkeresettebb hegedűsére, Baráti Kristófra bízva (Erkel Színház, január 24., fél nyolc).
