A művésznevén Murcofként ismert Fernando Corona a nálunk kevéssé ismert mexikói elektronikus zenei szcénából érkezett, ám idővel megismertük sokféle forrásból (ebbe belefér az elektronikus tánczene, az ambienthagyomány, az indusztriál/EBM-vonal és Ligeti György) építkező, nagy lélegzetű hangfestményeit. A főleg fúziós zenében utazó, svájci születésű francia Erik Truffaz trombitással való együttműködése sem új keletű: bár rendszertelenül, de évekig léptek fel Talvin Singhgel hármasban.
A mostani lemez csupán kettejük munkája, s a kompozíciókban finoman, de jelentőségteljesen egészíti ki egymást a sokszor ravaszul manipulált trombitajáték és Murcof kivételes hangulatot teremtő elektronikus arzenálja. A mexikói gondosan porciózva, akár egy számon belül is a stílusok és kifejezőeszközök egész garmadáját alkalmazza, ezzel mintegy tagolva is a nagyobb lélegzetű kompozíciókat. A Warhol című negyedórás etűdben a nyugtalanítóan monoton hangszőnyeg szinte horrorfilmzenés hatásokkal, indusztriál-dub lüktetéssel váltakozik, s mindezt remekül fűzi össze Truffaz invenciózus játéka. Az alkalmazott megoldások sokszor nem is érnek véget egy-egy kompozíció lezárultával, hanem átnyúlnak a következő darabba – így láncolja egymáshoz a szinte Squarepushert idéző, tört ütemű kattogás a Chaos és a repetitívebb And Nina című remek darabokat. Néha (mint a Human Beingben) direktebben is előkerül a nyugtalanító technoid lüktetés, hogy azután ez is feloldódjon a hol hűvösen elegáns, hol zaklatott trombitafutamokban.
Mundo/Deep Distribution, 2014
