Zene

visszhang extra

Nem tudom eldönteni, kedves koincidencia vagy bölcs előrelátás volt-e a múlt héten éppen Picassóra hivatkozva elnyafogni, miszerint nincs már igazság a képzőművészetben (sem), mindenesetre megnyugtat, hogy Király András is így gondolja, vagy ha nem, munkái - készítőjüktől elszakadva - ezt igazolják.

"Vannak, akik szónoki tehet-ségük hiányára hivatkozva fogadtatják el magukat szónoknak. Én magam is ismerek a közelmúltból egy miniszterelnököt, aki szónoki szempontból minden tehetség híján volt."

visszhang

Útszéli jelenségnek az ötvenes években nevezték (szabadon fordítva a "gutter phenomenon" kifejezést) a rock and rollt azok, akik ócska és züllött kifejezésmódnak ítélték, és úgy gondolták, az egyetlen jó tulajdonsága az, hogy valószínűleg gyorsan eltűnik, s így szerencsére nem tudja végső romlásba taszítani (akkor még csak) az Egyesült Államokat.

egyik hallatlanul intelligens, a másik az ujjából rázza ki, a harmadik hazatalált, a negyedik meg már túl van az apokalipszison. Máris mondom.

Semmi sem a régi már. Minden a régi. Villanygyújtás után ennyi mindenesetre biztosnak látszik. Hiába, ilyenek az oroszok, már a moziban is találgatni kell, hogy épp osztogatnak vagy fosztogatnak.

Pompás lapok a múzeum grafikai gyűjteményéből, nem kevésbé nagyszerű, Bécsből kölcsönzött remekművekkel kiegészítve. A húzónév Dürer, a német reneszánsz legnagyobbika, de azért - sohasem késő - nem árt, ha megismerkedünk néhány jeles kortársával, akik a három metszetcsoport közül kettő esetében alkotótársai is voltak.

A hetek, hónapok óta érkező meghívók s nyomukban a magabiztos kiállítások arról értesítettek, hogy bekövetkezett, ami várható volt.

Amikor a Narancs indult, igyekeztünk számba venni, hogy "elődeinkként" miféle lapokra tekinthetünk.

Visszhang

Az elsőfilmesek nyugodt enerváltsága, kösz, megvan egy ideje, ha nem kéne a műtörténeti kontextussal vesződni, tán eszünkbe sem jutna, hogy például Reich Péter Rám csaj még nem volt ilyen hatással című filmje már több mint tíz éve készült.

(KULTUSZ ÉS ÁLDOZAT) Hajas Tibor (1946-80) viszonylag ismert figurája a magyar kultúrának. A populáris regiszterekben egyáltalán nem, de a humán magaskultúrában közismert.

Az egyik legpatinásabb egyetemünk szépen illusztrált, információkban gazdag történetét veheti kézbe az olvasó, benne van minden, az előzményektől és alapítóktól kezdve a nagy szervezeti átalakításokon át mostanáig.