World Music: az

Zene

egyik hallatlanul intelligens, a másik az ujjából rázza ki, a harmadik hazatalált, a negyedik meg már túl van az apokalipszison. Máris mondom.

Nitin Sawhney: Philtre Most, hogy a "brit ázsiai underground" már lenyomott tizenöt évet, nem különösebben foglalkoztatja a sajtót; Nitin Sawhneyról is egyre kevesebbet olvasni. Pedig szegényt, azon túl, hogy Indiában született és Angliában nőtt fel, istenigazából sosem izgatta ez a "mozgalom": a klasszikus indiai zene, a könnyű dzsessz, a flamenco, a soul és az elektronika ötvözetével jó tíz éve járja a maga útját az elmélyült tánczenék terepén. Az utóbbi lemezein szinte minden számot mással énekeltetett el, mégis megőrizte markáns hangját - s az stilárisan bármily gazdag, olykor valahogy úgy fest, mintha kimondottan csöndes, sőt egyenesen visszafogott, zárkózott volna.

A vonósokkal támogatott fáradt triphopütemek, a bluesos akusztikus gitár, a soulos-funkys kalandok és Tina Grace, Reena Bhardway vagy Jayanta Bose éneke immár állandó tartozékai Sawhney korongjainak - a Philtre is tőlük az igazi, bőséges indiai merítéssel. Meglepetés és csalódás nélkül, ez megint egy hallatlanul intelligens album, mindössze az Ojos de Brujo együttessel közös harsányabb flamenco lóg ki az érzékenységéből. (V2/CLS Records, 2005) *****

Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: In The Heart Of The Moon Nagyon úgy tűnik, ez lesz az év lemeze, le nem vakarható a listák éléről. Végül is értem én - Mali most nagyon megy, ez a két jóember pedig egyet jelent ott a gitár és a kora hagyományával. Egyiküknek sem jelent meg lemeze már vagy öt éve, továbbá mindketten duóban voltak a legsikeresebbek: Ali Farka Touré az ugyancsak gitáros Ry Cooderrel, Toumani Diabaté az ugyancsak korás Ballake Sissokóval.

A földjéből élő Ali, mint tudjuk, a világért sem utazik Nyugatra stúdiózni: most éppen arra bírták rávenni, hogy egy bamakói szállodában bírja ki három napig. Oda telepítettek egy kis mobil cuccot, úgy vették fel ezt az anyagot - amin, tegyük hozzá, korábban sem agyaltak sokáig. Az In The Heart Of The Moon tizenkét száma: tradicionális dallamokból eredő improvizáció, könnyedén és gyöngéden, parttalan futamoktól és öncélú virtuozitástól mentesen. Ezzel együtt, mint valami "háttérzene", nem több két guru elegáns ujjgyakorlatánál, valódi súlypontok és fordulatok nélkül. Lehet benne sokatmondóan ringatózni, de a katarzistól messze áll. (World Circuit/BMG, 2005) **** alá

Cheb i Sabbah: La Kahena Ha a lemezlovasok céhet alkotnának, az algériai Cheb i Sabbah lehetne a mesterük, elvégre pályafutása akár a műfaj metaforájának is tekinthető. A hatvanas években párizsi klubokban pörgetett fekete kislemezeket, s közben az ott állomásozó Living Theaterrel dolgozott, aztán nekivágott San Franciscónak, ahol jócskán bekeményített: ráállt az indiai, arab és afrikai anyagokra. Amikor az első (saját) albuma kijött, 1994-et írtunk, de még kellett öt év, hogy aztán az indiai és pakisztáni zenészekkel készített Shri Durgával befusson. A 2002-es Krishna Lila ugyancsak Indiában töltekezett, a La Kahenával azonban Cheb i Sabbah "hazatalált": ezúttal főleg marokkói és algériai énekesnők alá keverte a magáét.

A kiindulási pont persze nem az arab tánczene, hanem a feneketlen rai és gnawa, ahová pedig eljutunk, annak jobbára transz a neve: Cheb i Sabbah - illetve társai: Bill Laswell, Karsh Kale, Mercan Dede, Richard Horowitz, Rufus Cappadocia - keze alatt a nyugati klubzenék eszköztára nem hígít az észak-afrikai tradíciók sűrűségén. (Six Degrees/Zenesegély, 2005) *****

Boris Kovac & La Campanella: World After History A kilencvenes évek végén a háborús száműzetéséből hazatérő Boris Kovac La Danza Apocalypsa Balcanica néven alakított zenekart. The Last Balkan Tango című lemezük azt a drámai pillanatot próbálta megragadni, amit Piazzolla egykor a "0 óra tangójának" nevezett: azt, ami a kezdetben és a végben közös. Megvolt ennek a hitele és megvolt a súlya a haldokló-újjászülető Újvidéken - Kovac mintha egy, a lebombázott Duna-hidak romjai közt sodródó luxushajón szórakoztatta volna a nagyérdeműt, keringőkben, tangókban és balkáni népzenékben edzett kamarazenekarával.

Csak hát közben túlestünk az utolsó tangón, túl az apokalipszison; szóval lépni kellett, az nem megy, hogy az ember állandóan ugyanazt a véget fújja. Kovac történetesen La Campanellára keresztelte át a zenekarát, s immár arról muzsikál, hogy mi újság az idő túlsó partján. - Nem rossz pálya az sem, hogy úgy mondjam. Talán kevésbé véres, ám korántsem használhatatlan. Kicsivel erősebb a széljárás a mediterránium felől, de megvan a hangulata ennek a melegségnek is: az a belesimulós-nosztalgikus fajta, amikor egyszer csak körülvesz mindaz, amire már nem jutott idő. (Piranha/Zenesegély, 2005) ****

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.