A név elsődleges asszociációi között ebben a Hajas-mítoszban mindenképp ott van az extremitás és főleg az önpusztítás. Tudod, az a csákó, aki a Psychében felrobbantja magát. Tudod, a performanszai arról szólnak, hogy veszélyhelyzetbe hozza magát, és a néző mikor jön rá, hogy ha ő nem menti meg, akkor tényleg meghal ott a színpadon. Aztán a híres-hírhedt "pornószöveg", abban is mik vannak stb.
Ám Hajas jelen kötetbe összegyűjtött írásait elolvasva, vagy akár csak olvasgatva gyorsan kiderül, hogy ez a mítosz inkább amolyan "normális" (többségi neurotikus) elhárítómechanizmus, melynek alamuszi tanulsága valami olyasmi lenne, hogy hát igen, minden tehetséges művész "valahol" beteg/szélsőséges/mindig ugyanazt csinálja. Az írásokból ugyanis világosan egy (?) rendkívül - értsd: rendkívül - sokoldalú, örömelvű, intelligens, érzékeny, bátor, találékony, vicces és szabad figura bontakozik ki.
És ez valóban nem lehetséges másképp, csak ha radikális (is).
És ha valamire mégis centrírozni kéne ezt a redukálhatatlanságot, az sokkal inkább az angyali lehetne.
"A lény, akit É-nak hívnak, már nincs, csak egy csomó funkció van. Ezeket a funkciókat nem egy személy látja el. A kitömött Szulejmánt lovára kötözve hordozzák a sereg előtt. Szemiotika."
"Csak a statisztikának tartozom felelősséggel, semmi másnak. (A karakterhez korlátoltság kell?)"
"Amikor munkába mentem (Éamikor kikísértem a feleségem a vonathoz stb.), útközben egy csomó embert elhanyagoltam."
"Tehát kivételezett létezést követelek magamnak. Ez új típusú kivételezettség; nem követeli meg mások elnyomását. Nincs ára, amit valakin be kéne hajtani. Mindenki legyen kivételezett, ha akar." "Mi lenne, ha mindenki így gondolkozna? Akkor pláne tökkelütött hülye lennék, ha pont én gondolkoznék másképpen."
"Továbbá: lehet egy másik ember az én faszom? Mármint éppoly érzékeny, ingerelhető testrészem. Azt, hogy lehet, tapasztaltam; de elég abszurd dolog. Nem én növesztettem."
"Csak egy agyunk van. (Az, amit mindnyájan megosztunk.) A dolgok radikális megváltoztatása ennélfogva könnyű. Csak azt az egy agyat kell megváltoztatni.
A pszichoanalízis nem az egyéneknek kell, hanem a társadalomnak. (Történelemnek, osztálynak, népcsoportoknak. Pl. Magyarország pszichoanalízise.)
Minden egy = agyunk nem a fejünkön belül, hanem kívül van, a világban. (A világ pszichoanalí-zise.)"
"A rossz művészet jellemhiba."
"Pazarolj rám egy életet! A te sajátos udvarlásod."
"Új lány a buszon. + 2 másp. = 5 db." Stb.
Vannak persze az emlegetett mítosznak (kultusznak) megfelelő szöveg(rész)ek, művek. Hajast, az eltökélt kutatót bizony érdekli a félelmetes, a halálos, a destruktív, a végzetes, az undorító, a gonosz stb. Itt-ott tisztán kihallható valamely(es) katasztrofizmus melodramatikus tónusa is, de e nélkül aligha lehet megúszni. A megismerés embere a rossz dolgokra is kíváncsi, mint bármi másra; a korlátaira, a határaira éppúgy, mint a lehetőségeire, a képességeire.
(MÛFAJ ÉS ID'SZER) Az a sokoldalú érdeklődés és tájékozódás, ami Hajas írásait jellemzi, egyúttal műfajilag hibriddé is teszi őket. A filozófia, a tudományok nyelve éppúgy része ennek az irodalomnak, mint az akcióművészeté vagy éppenséggel a klasszikus irodalmi műfajoké. Van "igazi" hivatalos levél (és van szonett stb.), ami egyúttal performansz, és van "fikciós" szöveg, ami viszont megbízási szerződés (vagy "hivatalos" kérdőív stb.). Az Érintés című rádióperformansz éppúgy hajaz egy telefonszex-, mint egy hipnózisszeánszra. Egy távirat minimum így szól: "Sok könnyű születésnapot egy előképek nélküli bravúros sorsban."
Amikor - ritkán - felbukkan-nak a 70-es évek Magyarországá-nak (keleti blokkjának) elfeledett rekvizítumai, akkor lepődik meg csak a mai olvasó, milyen "időszerű(tlen)ek" Hajas írásai. Milyen szépen és biztonságosan szabadok a kor-hely nyomásától, mentesek attól, ami túlságosan is "időszerű", ami azonnal feledésre ítélt, mint a holnapi újság. Milyen jól olvashatók ma, milyen aktuálisak a problémáik, milyen friss a szemléletmódjuk. (Kezd jól alakulni a sötét 70-es évek?)
(AZ ESZTÉTIKAI) Persze: Hajas érdeklődése nem független a neoavantgárdra és a 60-as, 70-es évek baloldali kultúráira jellemző - élet és művészet határaira és összemosódására irányuló - érdeklődésétől. Vagy éppen a poptól. Azaz maga is divatos srác; ha nem is az esztétikátlan és dogmatikus utánzó fajtából. Hajas fáradhatatlanul reflexív, kísérletező, inventív. Állandó mániája, a divat ("frech Mode", ahogy az Örömóda fogalmaz) is mint az a tömeges magatartás-szabályozási intézményrendszer érdekli, amely, éppen mivel lényegileg esztétikai, sokkal változékonyabb és szabadabb, mint az ideológiai, vallási vagy morális elköteleződések rendszerei.
Az esztétikai szempont az abszolút megbízható (és átfogó) számára. Ennek következtében pl. politikailag (a másik átfogó szempont) éppoly korrekt, mint amilyen szokatlan.
Ez az esztétika persze igen messze esik attól a szépelgő, önelégült, ókonzervatív esztétizmustól, amit a nyugatos-újholdas vezér "homo aestheticus"-ok képviselnek ("Babicska Mihály, Kosztolányi RezsőÉ Nemegy Nagy Ágnes, Weüres SándorÉ"), amelyben (nem tehetségtelen) műmájerek próbálgatják a cipóarcukat a képzelt koszorú alá. Régi rossz szokás, csak kicsit még álszerényebben csinálják, mint Arany, fátumként akarják önmagukat felmutatni, mint Ady. Ez (szintén régóta) az önkritikátlanság irányába tolta a diskurzust, ami segített, hogy megmaradjon egy nemzetközi összehasonlításban meglehetősen gyengécske és csekély nemzetközi érdeklődést keltő irodalomnak (művészetnek) a magyar.
(FIGURÁK 1) Pl. Hajas egyik kedvenc figurája a sorozat/permutáció, ami az esztéta számára teljesen művészietlen: gépies és túl véletlenszerű. Az esztéta a nyelvét mint tulajdonát szereti, már ahogy egy tulajdont szeretni lehet: fétisként imádni. A sorozat/permutáció ugyanakkor nagyon is jól illik a klasszikus poétikai technikákhoz: (miként a ritmus vagy a rím) a nyelvnek azokat a képességeit használja ki, azokat a lehetőségeit generálja, melyekhez a csak szemantikailag vezérelt nyelvhasználati módok nem vagy ritkán jutnak el, és akkor is jobbára tudattalanul. Ha a klasszicista költő gépiesen jambusokat pörget magában, és ami megtetszik neki, leírja stb., Hajas retorikus sorozatokat, permutációkat pörget magában, és ami megtetszik neki, leírja stb. E generálás mindenekelőtt két szimbolikus alapművelet, a metafora (hasonlóságon alapuló névcsere) és a metonímia (egymásmellettiségen alapuló névcsere) mesterségesen sokszorozott formáit kényszeríti a szövegre: a megértésre. Jó néhány Hajas-szöveg készült e technológia felhasználásával: A tiszta ész kritikája, Szó-gettó, Mit kell tudni a kutyaidomításhoz?, Használd a hangomat!, Tesztlap, Ellenpont, Rögeszmék, Alibi-feladványok, Lehetőség-szabályozás, Szimmetrikus kiiktató, Szelekció-próba, Átváltozások, Azonosságok, Feleségvizsgáló teszt, Eset-rekonstrukció, Önéletrajzi szonett stb.
Ilyesmik:
"Társalgási készségedet csiszold az én hangomon! Államellenes kijelentéseket tegyél az én hangomon! Ünnepi előadásokba röhögj bele az én hangomon! A társalgás konvencióit borítsd fel az én hangomon! Távol levőkről mondj rosszat az én hangomon! A silányságot dicsérd az én hangomon!"
"Gondolatrepedést előidézni. Emlékezetszomjat. Tudat-asztigmatikát. Logikahurutot. Történelemszűkületet. Idővérzést. Jelenlét-szarusodást. Hipotézisfolyást. Ismeretgyulladást. Asszociációrándulást. Reakciódaganatot. Ítélet-szuvasodást. Fogalomtályogot. Transzcendenciarángást. Észlelésrohamot. Absztrakcióviszketést. Kommunikáció-ömlést. Stb."
"A pozitív figurák felelősséget éreznek. A negatív figurák felelősséggel tartoznak. A pozitív figurák megneveznek. A negatív figurákat megnevezik. A pozitív figuráknak jellegzetességeik vannak. A negatív figuráknak különös ismertetőjeleik vannak. A pozitív figuráknak személyiségük van. A negatív figuráknak személyleírásuk van. A pozitív figuráknak jogaik és kötelességeik vannak. A negatív figurák szabályzatok hatálya alá esnek."
"Vakarózik-e a feleségem, ha irtózatosan viszket a bokája? Elejti-e a tányért a feleségem, ha kicsúszott a kezéből? Kificamítja-e a lábát a feleségem, ha legurul a lépcsőn? Eldobja-e a gyufát a feleségem, ha az már a körmére égett? Átmelegszik-e a feleségem kezében a forint, ha sokáig szorongatja? Megrázza-e az áram a feleségemet, ha nedves kézzel törött konnektorba nyúl?
Tisztálkodik-e a feleségem, ha zuhany alatt szappanozza magát? Ha megvágja a kezét, vér folyik-e a sebből? Ha megharapja a nyelvét, elfintorodik-e? Szabálytalankodik-e, ha piros lámpánál megy át az utcán?
Ha minden kérdésre sikerül igennel válaszolnom, akkor minden kérdésre sikerült igennel válaszolnom."
(FIGURÁK 2) Hajas másik kedvenc figurája a metalepszis, ami: 1. távoli (nem nyilvánvalóan kap-csolódó) dolgok összekapcsolása (avagy többszörös ugrás/kihagyás; pl.: " - Hazakísérhetlek? - Meg."); 2. oksági vagy szimbolikus viszonyuk felcserélődése (pl. a történetmondás óhatatlanul jövendőmondás is); 3. narratológiai értelemben pedig az elbeszélés és az elbeszélő téridejének összekapcsolódása (pl. mesélek neked valakiről egy történetet, és közben az a valaki odajön és leül hozzánk).
Öndivatbemutató: tessék, legyél olyan, amilyen szeretnél, ez képzelt éned valósága. Te szerepelsz épp: érdekes része ez itt most a filmnek? Az e(szté)tikai minimum: cselekedj úgy, ahogy tetszenél magadnak egy filmben.
"Emberek kamerahelyzetben, mint individuálmitológiák manökenjei; improvizációs lehetőségeik egy manöken improvizációs lehetőségei. Ebben a szituációban nem riportalanyokká vagy amatőr színészekké válnak, hanem sztárokká (>>a kamera lovaggá üti őket(ETIKAI VAGYIS JÁTÉKOS) A metalepszis tréfát űz az egyik legművészetellenesebb állásponttal, mely éppúgy gyakori természettudományos, jogi, gazdasági, politikai mint japi, középvállalkozói, bűnözői, kispolgári és proli körökben: a művészetet/irodalmat nem kell komolyan venni, a művészet/irodalom hivatalból hazudik, fikcionál, nehezen kifürkészhető szempontok alapján válogat, sűrít, átalakít. Nem sok köze van "az" élethez/valósághoz. Ez a szembeállítás amilyen agresszív, olyan naiv álláspont: nemcsak mert a műalkotások maguk is élettények, a valóság szereplői, de minthogy egyebek közt az élettények és a valóság leghatékonyabb és legmélyebb szer(ve)zői, legalább annyira valóságosak, mint bármi, ami bármiféle, a műalkotások világaival szembeállított világban előfordulhat.
Hajas élet és művészet összehozásában utazik, mert a művészetet az életlehetőségek és az életet a művészi lehetőségek kutatási terepének tekinti. Ez nyilván akkor érdekes, ha nem valami tuti elv vezérli - hacsak az nem, amit játéknak nevezünk. Játék, vagyis ügyesség, okosság, izgalom. Játék, vagyis azonnal valóságos boldogság(lehetőség). Színjáték, vagyis katartikus erővel megmutatkozhat a valóságos szenvedés úgy, hogy nem kell valóságosan szenvedni, ellenkezőleg: művészek és műélvezők egyaránt boldogok, ha sikerült megmutatni és megérteni. Stb.
Enciklopédia Kiadó, 2005, 480 oldal, 3500 Ft
