MARC CERASINI: A remény bajnoka Az "alkalmazott irodalom" ezen műve annyira egyszerű recept alapján készült, hogy bármelyik háziasszony megfőzné, ha a hozzávalókkal bezárnák a konyhába.
A sztorit egy hollywoodi forgatókönyvből íratták vissza tényregénnyé, és az abszolút tutira menés jegyében olyan szerzőt választottak, aki világéletében a bestsellerlistára dolgozott, és még soha nem nyúlt mellé (többek közt O. J. Simpsonról meg a terroristaelhárítókról jelentetett meg nyomtatott terméket, illetőleg az Alien vs. Predator című mozgóképet reciklálta irodalmi sikerré). Mi tagadás, egy efféle könyvet úgy vesz kézbe az európai olvasó, mint az amerikai vámos Majakovszkij vörös útlevelét.
Van egy Braddock nevű bokszbajnok, aki ellen tíz az egyhez fogadtak, amikor 1935-ben kihívta a soros világbajnokot. A címvédő egy baromállat hentesmészáros volt, plusz a szé-pek és gazdagok puszipajtása, akivel szemben Braddock a nagy válság áldozatait képviselte, a lúzereket, akik ingyenkonyhán, segélyből, éhbéres napszámból, nyomorgó családjuk körében vészelték át a nehéz éveket, de most eljött Roosevelt és vele az idő, amikor végre fölemelhetik a fejüket. Ezt tárja elénk a történet a legolcsóbb hatásvadászat és szájbarágás eszközeivel. (Rögtön a 13. oldalon ezt olvashatjuk: "Jim adrenalingazdag világa hipervalósággá vált.") És mégisÉ A szégyenletesen egyszerű recept, a gyermeteg koncepció mögött ott van ez az ír tahó meg a Gould nevű mitugrász menedzsere, ott van egy emberpróbáló korszak a maga jellegzetes figuráival, és azon kapjuk magunkat, hogy végigizguljuk a nagy mérkőzésnek mind a 15 menetét. A legjobb akkor is az Epilógus, amelyből megtudjuk, hogy Braddockot egy bizonyos Joe Louis taszította le a trónról, de csak azután, hogy a kis Gould megkötötte vele az évszázad boltját: ha Louis nyer, akkor attól kezdve amíg csak övé a cím, Braddocknak jut a bokszjövedelmeinek 10 százaléka. És Louis volt az, aki a világon a legtovább (1937-1949) tudott bajnok maradni.
- borz -
Fordította: Komáromy ZsóÞa; Gabo, 2005
